Nem vitás az idei Szigetre már most rengeteg jó zenekar van bejelentve, de mégis, mindig lemaradnak az éppen aktuális, friss lemezes vagy a teljesen új zenekarok. Pontosan ezért is Szlovákia legnagyobb fesztiválja, a Pohoda sokban lekörözi a miénket. Általában az elmúlt évek legizgalmasabb zenészeit láthatjuk a trencséni repülőtéren, és az idei felhozatal már most jobb, mint amelyek eddig valaha is voltak.
Már véget is ért az idei Glastonbury, amely jövőre pihenőre vonul, mivel a fesztivál környezete egy kis pihenésre szorul. Michael Evis évről évre elhívja az éppen aktuális zenekarokat, és persze a nagy visszatérőkről se feledkezik meg (állítólag már most van három neve a 2013-as fesztiválra). Összegyűjtöttünk egy kisebb videócsokrot a legjobb fellépésekről. A tovább után többek közt láthatjátok a White Lies, a Warpaint vagy a TV On The Radio fellépését.
Augusztusban újra láthatjuk a White Lies-t a Sziget nagyszínpadán. Év elején megjelent második lemezük, a Ritual. Most a legújabb klipjüket nálunk is megnézhetitek.
Elkészült az idén nyáron a Szigeten is játszó White Lies új klipje a Strangers című dalhoz, ami március 20-án fog megjelenni.
Pár nappal a múlt heti bejelentések után ismét jó hírekkel szolgálhatunk. Az eddig soha nem látott Sziget line-up ugyanis ismét bővült, méghozzá napjaink egyik legjobb indie rock zenekarával. Augusztusban Budapesten játszik a White Lies.
A második, Ritual című lemezével nemrég visszatérő White Lies 2009-ben már játszott a Szigeten.
A White Lies megjelenése előtt a brit indie, poszt-punk szcéna nagyrészt az Editors és az Interpol közti állandó versengésről szólt, aminek persze a zenei média szeretett volna sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítani, mint maguk a zenekarok. Aztán szinte a semmiből robbant be a köztudatba egy ealing-i formáció, akiknek megjelenése után minden megváltozott. Debütlemezük 2009 legmeghatározóbb albuma lett, az év eleji időzítés ellenére is. Úgy látszik, a visszatérést is hasonló időpontra ütemezték be, de hát a White Lies valóban nem nyári zenét játszik. Ez pedig a második albumon sem változott.
Nagyjából két évvel nagysikerű debütlemeze után 2011 január 17-én jelenik meg a White Lies második albuma. A zenekar tagjai azt is elárulták, hogy a készülő új anyag a Ritual címet fogja kapni.
"A dalok a szerelemről és a vallásról szólnak majd, melyek mindennapjaink részei, ugyanakkor mindkettő egyfajta rituális szokás", mondta a címmel kapcsolatban Harry McVeigh, a White Lies frontembere.
A Nyugat-Londonban található Ealingben alakult White Lies To Lose My Life című debütlemezével a 2009-es év egyik legjobb új zenekara lett.
Úgy tűnik, még koránt sincs lezárva az idei Sziget fellépőinek listája. Amint arról pár napja beszámoltunk, idén ellátogat a fesztiválra a Snow Patrol is, most azonban, ha igazak a híresztelések, még ennél is nagyobb szenzáció várható a 2009-es Szigeten.
Végre megjelent 2009 első fontos debütlemeze,
attól a zenekartól, amelyik az idei év egyik legnagyobb felfedezettje lehet. A
londoni, egész pontosan ealing-i zenekar már tavaly feltűnt a brit rádiók
játszási listáin, először a Death, majd a To Lose My
Life című számukkal. Mindkettő kiváló dal, és szerencsére a lemezt
végighallgatva az a félelem is eloszlik, hogy megint csak egy egyslágeres
csodáról van szó. A tavalyi az elektronika éve volt, 2009-ben azonban ismét
visszatérhet a poszt-punk revival, a White
Lies legalábbis ezen az úton indult el, aztán idén lesz még például
új Editors album is, tehát gitárzenében a tavalyinál gazdagabb év elé nézünk, és ez mindenképp
figyelemreméltó.
A Death című kislemezdalt talán már nem kell bemutatni, mert elég sokszor lehetett hallani a rádiókban, ami nem véletlen, hiszen egy kiváló sláger. A dalszövegek elég sötét tónusúak, ahogy a zene is, ez a hangulat pedig kicsit emlékeztet a Glasvegas-ra a mostani zenekarok közül, a régiek közül meg természetesen itt is a Joy Division hatása a legfontosabb, valamint a The Smith melankólikus sorai is eszünkbe juthatnak.
A To Lose My Life az egyik legnagyobb indie sláger mostanában, ami érthető is, hisz minden szempontból remek dal, egy kellően sötét, de mégis táncolható, kiválóan hangszerelt szerzemény, amit az ember húszszor is szívesen meghallgat egymás után. Az Editors-os hangzású A Place to Hide és a Fifty On Our Foreheads is bizonyíték arra, hogy nem véletlen kap ekkora figyelmet a White Lies.
Töltelékdalt szinte egyáltalán nem találunk a lemezen, nehéz lehet kiválasztani, hogy mi legyen a következő kislemez, én személy szerint a Farewell to the Fairgroundot javasolnám, mely talán a legjobb a lemezen, és 2009 egyik legnagyobb indie slágere is lehet még, de például a From the Stars vagy a már tavaly áprilisban kiadott Unfinished Business is hasonlóan remek dalok.
Aztán a lemez végén itt van még a legsötétebb, Nothing to Give című szerzemény, mely a szférikus hangokkal, zajfüggönnyel egészen poszt-rockos hangulatot teremt. A Price of Love című zárás szintén telitalálat, valószínűleg ezt is sokat fogjuk még hallani. A White Lies pedig remélhetőleg a jövőben is képes lesz tartani a színvonalat, addig pedig reménykedjünk abban, hogy a tavalyi év egyik legnagyobb újdonságához, a Wombats-hoz hasonlóan talán őket is láthatjuk az idei Szigeten. Ennél már csak egy White Lies, Editors, Interpol felhozatal lenne jobb valamelyik nap.
1. Death
(s)
2. To Lose My Life (s)
3. A Place to
Hide
4. Fifty On Our Foreheads
5. Unfinished
Business (s)
6. E.S.T.
7. From the Stars
8. Farewell to the Fairground
9. Nothing
to Give
10. The Price of
Love
Ne nyomd el: Death, To Lose My Life, Farewell to the Fairground, The Price of Love, A Place to Hide
Szerintünk: 10
A hét közepén a To Lose My Life című album vezeti a brit lemezeladási listát.
