A U2 frontembere is véleményt nyilvánított az illegális letöltésekkel kapcsolatban. Az énekes szerint az illegális letöltések végzetes károkat okoznak a popzenének, arra azonban nem tért ki, hogy mik ezek a végzetes károk.
Bono az internetszolgáltatókat okolta elsősorban, mert szerinte azzal, hogy egyre nagyobb sávszélességet biztosítanak, lehetővé teszik a kalózok számára, hogy bármit letöltsenek, megfosztva a zenekarokat a bevételtől. Bono azzal húzta ki végleg a gyufát, mikor a kínai rendszert hozta fel példának, ahol szigorú cenzúra alatt áll az internet. Ugyan elítélte a kínai hatóságok módszereit, eredményességüket azonban elismerte.
Bono zenekara tavaly a gazdasági világválság miatt nem tudta felépíteni felhőkarcolóját Dublinban, melynek tetején a zenekar stúdiója lett volna.
Öt év hosszú idő, arra mindenesetre pont elég, hogy a
U2 helyét átvegye a Coldplay, és ezek
után nehéz lesz visszaszerezni azt a helyüket, amit az Actung
Baby, vagy a Zooropa kapcsán elértek. A U2 a
kilencvenes évek után már nem sok újat tudott mutatni, és szépen beálltak a
kényelmes, megszokott utat választó megélhetési zenészek közé. A helyzetet csak
tovább rontották Bono világmegváltó, kissé álszent
tevékenységei, melyek a zenekar jobb pillanatait is háttérbe szorították. A
2004-es How To Dismantle an Atomic Bomb igazi tévedés volt,
amit valószínűleg a U2 is belátott, és úgy döntött, hogy változtatni kell.
Szerencsére az új lemezen mertek ismét kísérletezni, bár ez Brian
Eno újbóli producerkedésének is köszönhető.
A U2 és a Coldplay között sok párhuzamot lehet vonni. Mindkettő a stadionhangulat megteremtésére kiválóan alkalmas monumentális dalok írását tűzte ki célul, és eközben legalább annyi ellenséget szerzett, mint rajongót. A U2-t lehet szeretni, lehet utálni, de vélemény nélkül elmenni mellette vagy megkerülni lehetetlen, ez pedig már önmagában is nagy teljesítmény. Hogy is lehetne szó nélkül elmenni az olyan kiváló szerzemények mellett, mint a One, a New Year's Day, vagy éppen a Where the Streets Have No Name. Mert hogy ilyeneket is írtak ők, nem csak a Vertigo-t. De lássuk, milyen lett a várva várt No Line On the Horizon című visszatérés.
A címadó dal mindjárt olyan, mintha a Kings of Leon írta volna, de azért mégis egy igazi U2 dalt hallunk, a jobbak közül, és ugyanez mondható el az ezt követő Magnificientről is, melyben The Edge megmutatja, hogy azért gitározni még mindig tud, és nem is akárhogy. Ha ilyen az egész album, mint ez a két szám, akkor le a kalappal. A hossza miatt valószínűleg nem slágergyanús, de nagy érzelemkiváltó hatással rendelkező, monumentális Moment of Surrender szintén remekül sikerült, és feltesszük magunkban a kérdést, hogy miért felejtettek el a Zooropa után jó számokat írni, egészen mostanáig. Ez ugyanis hosszú idők óta a legjobb szám, amit Bonoék írtak. Az Unknown Callernek már nincs ekkora újdonságereje, egy szokásos U2 dalt hallunk, melynek legjobb része a befejezés, kár, hogy nem húzták hosszabbra. Az I'll Go Crazy If I Don't Go Crazy Tonight sem kerül fel a legemlékezetesebb U2 számok listájára, bár The Edge gitárjátéka nagyon jó itt is, a dalt azonban három hallgatás után sem könnyű felidézni. Furcsa, hogy a Get On Your Boots lett az első kislemezdal az albumról, mert talán ez a legkevésbé jól sikerült darab az egész lemezen. Úgy tűnik, mintha a U2 meg akarta volna írni a Vertigo 2009-es párját. Megintcsak egy gyors dal, melyhez görcsösen ragaszkodtak, és végül most is egy zavaros összevisszaság lett belőle, melyből már csak néhány spanyol sor hiányzik. Mintha egybe akarták volna gyúrni a Muse-t, a Red Hot Chili Peppers-t és egy kevés U2-t ebben a dalban. Kár volt. Lépjünk is túl rajta. Sajnos a Stand Up Comedy sem jobb, sőt, talán ez a lemez mélypontja, melynek közel négy perces játékidejét sokkal hosszabnak érezzük. A FEZ - Being Born valóban a marokkói Fez-ben lett rögzítve, és végre visszatérnek a lassabb szerzeményekhez, melyhez valószínűleg a hely hangulata is hozzájárult. A népzenén alapuló White as Snow még ugyanide sorolható, a Breathe azonban már egy igazi stadionba tervezett dal, hasonló, mint amilyeneket a Coldplay szokott írni, mikor éppen ez a fő szempont. A záró Cedars of Lebanon lassan építkezik, és végül csak írtak egy jó befejezést ennek a kicsit hektikus lemeznek, melyen ugyanúgy találunk kitűnő, igazán emlékezetes dalokat, mint olyanokat, amiket jobb is minél gyorsabban elfelejteni. Az azonban biztos, hogy Bonoék rég írtak olyan jó számokat, mint a No Line On the Horizon első három dala. És talán nem is utoljára.
1. No Line on the
Horizon
2. Magnificent
3. Moment of Surrender
4. Unknown
Caller
5. I'll Go Crazy If I Don't Go Crazy Tonight
6. Get on Your
Boots
7. Stand Up Comedy
8. Fez - Being Born
9. White as
Snow
10. Breathe
11. Cedars of Lebanon
Ne nyomd el: No Line On the
Horizon, Magnificient, Moment
of Surrender
Szerintünk:
8
U2 MySpace
U2 - Moment of
Surrender
A Get On Your Boots című dal az első kislemez a hamarosan megjelenő új U2 albumról. A dalt először egy dublini rádión mutatták be tegnap
reggel, azóta pedig feltették az internetre is.
A No Line On the Horizon című új korong március 2-án fog megjelenni az Egyesült Királyságban, egy nappal később pedig az államokban. A lemez tracklistjét lent láthatjátok, a Get On Your Boots című dal meghallgatásához pedig kattintsatok ide.
Ha pedig egy igazi koncertélményben akartok részesülni, akkor látogassatok el a szegedi Belvárosi Moziba, ahol megnézhetitek a U2 dél-amerikai turnéjának különböző állomásain felvett 3D-s filmet.
No Line On The Horizon
Magnificent
Moment of Surrender
Unknown Caller
I'll Go Crazy If I Don't Go Crazy Tonight
Get On Your Boots
Stand Up Comedy
Fez - Being Born
White As Snow
Breathe
Cedars Of Lebanon
A U2 frontemberének holnap jelenik meg első cikke a New York Times-ban, melyhez egy podcast is készül.
Bono elmondta, hogy megtiszteltetés számára a híres lapba írni, valamint hozzátette még azt is, hogy sosem volt jó a vesszők és a pontok használatában. Bono cikkét ide kattintva olvashatjátok el.
Közben több éves, világmegváltó kampánya után Bono végre visszatért a zenéhez is, és hamarosan elkészül a következő U2 lemez, a No Line On the Horizon, melyet nagyon kíváncsian várunk. Remélhetőleg sokkal jobb lesz, mint a lassan öt évvel ezelőtti How to Dismantle an Atomic Bomb.
A U2 Tower lett volna írország első felhőkarcolója. A 120 méter magas épület Dublinban épült volna, a gazdasági válság miatt azonban el kell halasztani az építkezés megkezdését, és a hatóságok sem adták meg a szükséges engedélyeket a munkálatok elkezdéséhez. Az ország leghíresebb zenekaráról elnevezett U2 Tower 2011-re épült volna meg, és itt, az épület legfelső szintjén kapott volna helyet a zenekar új, extra felszereltségű stúdiója is. Az építkezésről nem mondanak le, pár év késéssel ugyan, de a beruházás megvalósul. A U2-ról keveset hallani mostanában, pedig lassan elkészülhetne az új stúdióalbum, mert a 2004-es, rosszul sikerült How to Dismantle an Atomic Bomb óta az ír banda nem jelentkezett új anyaggal. A tervek szerint 2010-ben hozzánk is ellátogatnak, méghozzá az akkor Európa kulturális fővárosa címet viselő Pécs városában adnak egy koncertet.
