Ha valaki meghallja valahol is a Rock & Roll Queen-t valószínűleg feláll a hátán a szőr - főleg a RocknRolla, Guy Ritchie film után meg pláne - de mégis, ha maga a The Subways triója adja elő élőben, azért már más a helyzet.
A Nirvana feldolgozásokon felnövő Herdfordshire-i zenekarnak már hét éve, hogy megjelent első lemeze, a Young For Enternity.
Végre egyre korábban kezdik el bejelenteni a Sziget neveket a fesztiválozóknak. A Stone Roses híre után reménykedhettünk, hogy az idei line-up nagyon erős lesz, jól is tettük. Úgy néz ki a huszadik Sziget Fesztiválra igyekeznek a nemzetközi fesztiválokhoz méltó fellépőket elhozni.
Viszonylag eltörpül a The Stone Roses és Björk koncertjének bejelentése mellett a The Subways sokadik magyarországi koncertjének a híre. Pedig az elmúlt évek egyik legjobb garázs-rock zenekara fog újra fellépni az A38-on 2012 márciusában. Az immár bíbor vörös hajú Billy Lunn által vezetett zenekar idén ősszel adta ki harmadik lemezét a Money And Celebrity-t, amelyről tuti biztos hallhatjuk az It' A Party vagy a We Don't Need Money To Have A Good Time című számokat.
Március 30-án Budapesten az A38 hajón játszott a The Subways. Köszönjük a képeket Podinak.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Az indie rock szerelmesei sajnos eddig nem nagyon voltak elkényeztetve. A fesztiválokon kívül évente legfeljebb egy-két indie zenekar merészkedett el Budapestig, már ha egyáltalán nem maradt el végül a rendezvény érdeklődés hiányában vagy a rossz szervezés miatt. Mert hát az arénába szervezni ilyen koncerteket 8000 forintos jegyáron nem volt egy jó ötlet, ez egyértelmű. Aztán a tavalyi Szigeten tényleg történt valami, amint azt az optimistábbak meg is jósolták. Az Editors és a Cinematics után idén több indie zenekar is játszik a fővárosban, így a Subways, a Wolf Parade és a Whitest Boy Alive. Mindegyik az A38-on lesz, ami a legmegfelelőbb helyszín az ilyen koncertekhez. A 4000 forintos jegyár is kedvezőnek mondható, mert a rajongók ennyit még kiadnak érte, viszont az már nem, aki csak bulizni megy, és sokszor azt sem tudja, milyen koncerten van éppen.
Ha meghallgatjuk az új Subways lemezt, és nem fog annyira tetszeni, az talán azért van, mert három évvel ezelőtti debütlemezükön, a Young for Eternity-n olyan magasra tették a mércét a Rock & Roll Queen, a Mary, vagy a With You című slágerekkel, amit nagyon nehéz lett volna túlszárnyalni. Ami rögtön feltűnhet, az új lemez sokkal garázsosabb, feszesebb hangzású, viszont kevesebb a slágergyanús szerzemény, összességében pedig egy amerikai stílusú lemezt kapunk, néha már túl amerikait. Néha nem tudjuk eldönteni, hogy az egyre keményebb, metálosabb gitártémák csupán spontán élvezetből kerültek a lemezre, vagy még túlzásba is viszik a brit zenekarok többségével való szembehaladást. Ha brit példát akarunk említeni, akkor az Ash neve ugorhat be, akik szintén amerikai stílusú rockzenével lettek népszerűek a britpop korszak kellős közepén. Ellenpélda viszont az Idlewild, akik gyakorlatilag metálzenekarnak indultak, és hallgathatatlan első lemezeik után szépen lassan átálltak az angolosabb alternatív zenére. Az első kislemezdalnak választott Girls & Boys nem az a szám, amitől leesünk a székről, ha meghalljuk, és a választás sem volt a legszerencsésebb, mert például az Alright sokkal inkább emlékeztet a régi Subwaysre. Még más amerikai zenekarok is eszünkbe juthatnak, mint például a Nada Surf. Sajnos a stílusváltás nem szolgál a Subways javára, mert bárhogy próbálkoznak, azért amikor egy brit zenekar akarja megverni a Nada Surf-öt, vagy a Death Cab for Cutie-t amerikai zenében, az kb. annyira szerencsés próbálkozás, mint mikor egy Los Angeles-i zenekar brit akcentussal próbál arról énekelni, hogy milyen az élet Londonban, de csak a csajokig jut el. Reméljük, hogy a Subways következő lemezén majd nem a Narancsvidék című agyonhájpolt Kalifornia-imidzs sorozatnak akar filmzenét csinálni.
7
