2008. nov. 5.

» SoKo - Not SoKute
2008. nov. 5. 11:38 | írta: nCho | Album | Soko | 0 komment |

A franciák is kezdenek engedni a nyomásnak és kezdik megbocsájtani, hogy nem az ő nyelvük lett a világnyelv, így egyre több zenészük tanul meg (többé-kevésbé) szépen angolul.
Jó példa erre Stéphanie Sokolinski is, aki immáron Toma-val kiegészülve, SoKo néven ér el kisebb-nagyobb sikereket szerte a világon. Bár lehet nála az is közrejátszhatott, hogy lengyel származású, így annyira nem kötődik anyanyelvéhez. A hölgy színésznőként kezdte Franciaországban. Később felfigyeltek a hangjára, és énekes szerepeket is kapott. Innen már egyenes út vezetett a zenei karrierhez.
Első elsöprő sikere, ami azóta is rajongói kedvence, az I'll Kill Her című szám. Ebben az egyszerű lány rímekbe szedi egy szakítás minden érzését. Nyílt és őszinte szám, amiben SoKo felvállalja a gyengeségeit, de nem nyálasan az összetört szívéről beszél, hanem, az érzéseiről, hogy hiába csalták meg, ő még reménykedik. Ez teljesen újszerűen hat, főleg mivel, hogy korunk ideálja, egy vékony, nagyfrufrus barna hajú, okos lány énekli. Kis emlékidézgetés, és a szám közben a refrén, ami arra tesz ígéretet, hogy meg fogja ölni kedvese jelenlegi kedvesét. Elemi erővel hatnak ezek a mondatok, de a szám maga lágy, és SoKo angyalhangjából sejtjük, hogy ezek puszta fenyegetések. Ez a dal először csak demó változatában volt elérhető, illetve volt egy házi videó youtube-on, amiben a hölgy még nagyon fájó kiejtéssel adta elő slágerét.
A nagylemezre még várniuk kell a rajongóknak, de Not SoKute című 2007-es EP-n az I'll Kill Her másik négy számmal körítve elérhető a nagyközönség számára.
Tracklist:
1. The Dandy Cowboys
2. Shitty Day
3. I'll Kill Her
4. Take My Heart
5. It's Rainning Outside

Az EP a számok sorrendjében gyengül. A The Dandy Cowboys csak azért nem arat akkora sikert, mint elődje, mert egy kevésbé általános életérzésben közvetíti a hasonló információt. És persze ez már kicsivel kiforrottabb szám. De a stílus maradt, bár itt már magát a kedvest akarja megölni a fiatal hölgyemény. Úgy látszik nincs szerencséje a szerelemben, lehet, hogy inkább kártyáznia kéne...
A Shitty Day egy kicsit gyerekesre sikerült dal. Emiatt a szám miatt lehetne rányomni a "csajzene" bélyeget az egész EP-re. Csúnya a hajam, a szám, a lábam stb. Önértékelési problémákkal teli tiniszám, bár meg kell hagyni, hogy az egyik legjobb: van benne önirónia, és látszik, hogy európai popszám, mert nincs benne semmi giccses.
Ezek után az gyilkossági kísérletek és önutálat után, furcsán hat a Take My Heart, ahol SoKo már úgy tűnik megtalálta az igazit. De a szomorú hangvétel marad. A refrénben elsírja, hogy sajnos nem minden szív illik össze. Ez már tényleg csak egy popszám. Aranyos és illik az énekesnő gyönyörű üveghangjához. Kellemes hallgatni, de inkább csak háttérzeneként, ez már nem az a szám, amit céltudatosan keresünk a lejátszón.
És végül az utolsó számban már kedveséhez szól, aki elhidegül tőle. Végigkövethetjük a szakítás fázisait, az új barát felfedezését, majd az új baráttal való problémákat. Ha beállítjuk az egész albumot újrahallgatásra, akkor megkapjuk az életben a kapcsolatok körfogását. Az a rész kimaradt, amikor minden szép és jó, de arról már írtak elegen, itt keserédesen van előadva az egész.
Szakítás után ideális zene, de bús őszi napokon is erősen ajánlott meghallgatni a Not SoKute-ot. Persze csak azoknak, akik még mindig szeretik a szívhez szóló kellemes popszámokat.