Jövő márciusban szólólemezt ad ki a Sigur Rós énekese, Jón Þór Birgisson, közismertebb nevén Jónsi. Az album címe Go lesz.
A március 22-én lemezboltokba kerülő korongon két ismert klasszikus zeneszerző, Nico Muhly és Philip Glass is közreműködik.
A Boy Lilikoi című szám már most meghallgatható Jónsi hivatalos weboldalán.
A lemez megjelenése után az izlandi énekes világkörüli turnéra indul.
Az izlandi zenekar a napokban jelentette be, hogy máris készül a tavalyi, ellentmondásos lemez folytatása, melyen ismét új területre fognak elkalandozni.
Aki szereti az elborult zenét, márpedig vagyunk így páran ezzel, mostanában pedig ismét felkapottabb lett a post-rock, annak nyílvánvalóan a kedvenc zenekarai között szerepel a Sigur Rós is. Nem véletlen, eddigi lemezeik hallgatásakor olyat tapasztalhattunk, ami még a műfajon belül is teljesen egyedivé, rögtön felismerhetővé teszi zenéjüket. Korábbi lemezeiket nehéz besorolni kategóriákba, ne is próbálkozzunk vele, úgy hangzanak, mintha nem is a Földön készültek volna, és aki hallgatja, azt teljesen magával ragadja. A zenekar csak és kizárólag izlandi nyelven énekel, valamint egy hopelandic-nak elnevezett kitalált nyelven. Ez utóbbi a teljes () című lemezük nyelve is, mely így teljesen érthetetlen, de nem is ez a lényeg, hisz esetükben az ének is mintegy hangszerként szolgál. Három éve megjelent Takk... című albumuk pedig a valaha készült legjobb post-rock lemez, olyan dalokkal, mint a Glósóli, vagy a Hoppipolla, melyből furcsa módon még rádiósláger is lett. Ez meghozta számukra a nemzetközi sikert is, és nemrég kiadtak egy válogatáslemezt Hvarf-Heim címmel. Most pedig itt az újabb stúdiólemez, a Með suð í eyrum við spilum endalaust. A hosszú cím magyar fordítása Zúgó füllel játszunk a végtelenségig. Akik eddig szerették a Sigur Rós zenéjét, azoknak ettől tényleg zúgni fog a füle. Sajnos radikális változásokra készüljünk fel, a furcsa álomképeket felidéző, tízperces, komolyzenei magasságokban mozgó számokat itt felejtsük el. A nyitó Gobbledigook úgy szól, mint egy rosszul sikerült Animal Collective, vagy Clap Your Hands, Say Yeah szám. A következő Inní mér síngur vitleysingur kicsit legalább experimentálisabb, viszont az egyre idegesítőbb nagyzenekari hangszerelés miatt néha legszivesebben leállítanánk a lemezt. A záró, hat és fél perces All Alright-tól a hossza miatt várnánk valamit, valamint a lassú indítás azt feltételezi, hogy a dal szép lassan felépül, és a végére egy monumentális kakofóniába torkoll, de hiába várunk, semmi nem lesz belőle, a vége ugyanolyan, mint az eleje. Reméljük, hogy ha egyszer eljutnak Magyarországra, akkor nem ennek a lemeznek a számait fogják játszani.
6
