Márciusban jelenik meg az R.E.M. új lemeze, melyen Peter Buck gitáros elmondása szerint a zenekar visszatér korai hangzásához, a felvételek minősége azonban felülmúlja majd azokat.
A tavasszal megjelenő Collapse Into Now a legendás zenekar 15. lemeze lesz, Peter Buck szerint pedig ezen végre visszatalálnak a klasszikus, igazi R.E.M. hangzáshoz, amit az utóbbi években már messze maguk mögött hagytak.
Az R.E.M.-et, a nyolcvanas évek egyik legfontosabb amerikai alternatív rock-zenekarát talán senkinek nem kell bemutatni. Michael Stipe zenekara a georgia-i Athensben alakult, és sorra jelentették meg a jobbnál jobb lemezeket, olyan slágerekkel, mint az It's the End of the World as We Know It, a Losing My Religion, a Shiny Happy People, vagy a Man on the Moon. 1997-ben a dobos, Bill Berry otthagyta a zenekart, az R.E.M. pedig elindult a lejtőn, egyre érdektelenebb lemezeket adtak ki, rengeteg töltelékszámmal, a 2004-es Around the Sun című albumuk megjelenésekor pedig a zenekar már csak árnyéka volt korábbi önmagának. Szerencsére ők is észrevették, hogy változtatni kell, ha nem akarnak teljesen eltűnni, és idén megjelent lemezük, az Accelerate egy rendkívül jó anyag lett, mellyel visszatértek régi hangzásukhoz, a gyors R.E.M. slágerekhez. Augusztus 16-án valószínűleg erről a lemezről is több számot el fognak játszani, érdemes tehát ott lenni.
Michael Stipe zenekara kétségkívül az egyik legnagyobb hatású alternatív rockzenekar, akinek a nyolcvanas években sorra jelentek meg jobbnál jobb lemezeik, rajtuk olyan slágerekkel, mint a Man on the Moon, az Everybody Hurts vagy a Shiny Happy People. A kilencvenes évek vége és Bill Berry, az R.E.M. dobosának távozása után azonban már nem tudták a régi színvonalat nyújtani, lemezeik egyre inkább ellaposodtak, és bár a 2004-es Around the Sun sok szép, lassú szerzeményt tartalmazott, mégis hiányzott róla valami. Ez a valami pedig a régi R.E.M., és az olyan lendületes slágerek, mint It's the End of the World as We Know It. Az új lemezüknek a címe gyorsulást ígér, visszatérést a régi R.E.M.-hez. A lemez szinte berobban a kezdő Living Well Is the Best Revenge című dallal, az ezt követő számok szintén hasonlóan gyors, igazi R.E.M. slágerek, melyek akár a Monsterre vagy a Documentre is felkerülhettek volna annak idején. Nem is lassul le sokszor a zene, csupán pár pillanatra a Hollow Man elején, majd az akusztikus, erősen politikai színezetű Houston alatt. Ezután pedig Accelerate, a kitűnő címadó dal, amit pár lassabb és sötétebb szám követ, mint az Until the Day Is Done vagy a Sing for the Submarine, a lemez leghosszabb száma, szövegében régebbi R.E.M. dalok címével. A lemez végén ismét két gyors darabot hallunk, a Horse to Watert és az I'm Gonna DJ-t, ami még előző lemezükre, az Around the Sun-ra készült, de végül nem került fel rá. Az egész album mindössze 35 perces, tehát a majdnem egy órás Around the Sun-hoz képest jelentősen lerövidült. Az Accelerate tökéletes visszatérés a zenekar gyökereihez, akit pedig nem győztek meg, nézze meg őket élőben, ugyanis nemsokára Magyarországon is fellépnek, a Szigeten.
9
