Ben Goldwasser, az MGMT-ből azt nyilatkozta, hogy egy igazi albumot szeretnének csinálni. Olyan lemezt, amit ha beteszünk a lejátszóba, végig is hallgatjuk. Ha ez volt a cél, akkor gratulálunk az MGMT-nek, ugyanis sikerült egy ilyen albumot alkotni. A Congratulations című korongról ugyanis nehéz lenne kislemezdalokat kiválasztani, ami a Flash Delirium megjelenésekor már észrevehető volt. Aki Kids, Electric Feel vagy Time to Pretend féle dalokat keres, az rossz helyen jár. Az MGMT fanok helyett a Congratulations-t inkább Syd Barrett rajongóinak ajánljuk figyelmébe.
Szerintünk: 10
Ahogy arról nemrég már írtunk, nemsokára megjelenik a Congratulations című második MGMT lemez. A zenekar most nyilvánosságra hozta a borítót is.
A szürreális borítótervet, mely egy macska alakú hullám által elnyelt szörföző macskát ábrázol, Anthony Ausgang készítette.
"A legjobb az volt, hogy a zenekar tagjai nem nagyon mondták meg, mit csináljak, így egy olyan munka kerül a lemezre, ami szinte teljes egészében a saját alkotásom. Természetesen sok időt vett igénybe, de megérte, és tetszett a zenekarnak. Szerencsére tudták, hogy mit akarnak, és hagyták, hogy ezt a saját elképzeléseim szerint valósítsam meg. Ez sajnos ritkán jellemző, ha valaki megbízást ad egy mű elkészítésére", nyilatkozta Ausgang.
Április 13-án jelenik meg az MGMT második lemeze, a Congratulations. A zenekar hivatalos oldalán már látható a számláló, mely mutatja a megjelenésig hátralévő időt, és egy tengerparton elhelyezett webkamera képét.
A Congratulations című lemeznek Pete Kember (Spaceman 3) volt a producere. Az albumon egy vendégelőadó is énekel majd, mégpedig Jennifer Herrema a Royal Trux nevű, 2001-ben megszűnt zenekarból.
Elkezdődött újra a Sziget, ahol az MGMT koncertje volt az első, amit megnéztünk, és hát igen, elég jó kezdés rögtön egy MGMT koncertre menni, még akkor is, ha a délutáni időpont nem kedvezett túlságosan a hangulatnak. Ennek pedig, hogy nem került estére, csak az az egy oka lehet, hogy a zenekarnak még csak egy lemeze jelent meg, ami nem igazán ad lehetőséget egy óránál hosszabb koncertekre. Elhangzott összes nagy slágerük, mint például a The Youth, az Electric Feel, a Kids, amit Andrew a képekről már jól ismert színes poncsójában énekelt végig, a csúcspont pedig természetesen a Time to Pretend volt. Sajnos a közönség még nem igazán volt rájuk hangolódva, így a környéken szinte csak mi ugráltunk, meg akik még ismertek pár számot. Sajnos a hangosítás sem volt tökéletes, a szöveget a lassabb dalokban nem is nagyon lehetett érteni, ez viszont már nem az MGMT hibája, ők egy nagyon jó koncerttel alapozták meg az idei Sziget hangulatát.
Az eredetileg The Management néven alakult duó 2002 óta működik. Ben Goldwaser és Andrew van Wyngarden ezután tavaly adta ki bemutatkozó lemezét, és egyelőre minden jel arra mutat, hogy az év legjobb albuma lesz. Erről már olvashattatok itt nemrég, röviden csak annyit érdemes még megjegyezni, hogy az olyan fantasztikus dalok hallatán, mint a Kids, a Time to Pretend vagy az Electric Feel, felmerülhet sok más előadó neve, mint az Arcade Fire, David Bowie, vagy éppen a Queen, de közben mégis teljesen eredeti tud maradni, végig az MGMT-t halljuk. Az Oracular Spectacular fontos lemez, úgy visz minket vissza a hatvanas évek végének pszichedelikus korszakába, hogy közben végig aktuális marad, és néha inkább a jövőben érezzük magunkat, nem a múltban. Hogy élőben milyen hangulatot képesek teremteni, azt mindenki nézze meg, de eddigi teljesítményük alapján úgy tűnik, hogy az MGMT nem tévedhet. Valószínűleg ez lesz az idei Sziget legfontosabb koncertje, olyan kötelező program, mint a Radiohead, vagy a Franz Ferdinand volt annak idején.
A brooklyni MGMT-ről már szó esett itt korábban is, és érdemes is odafigyelni rájuk, mert egy rendkívül erős bemutatkozó lemezről van szó. Az Oracular Spectacular már tavaly megjelent, de akkor még csak letölthető formában, a rendes lemez változatra mostanáig kellett várni. Az már a Time to Pretend című első single hallatán kiderül, hogy nem mindennapi zenét fogunk itt hallani. Ismét egy elektronikát jól használó formáció, akik úgy pakolták tele lemezüket progresszív elemekkel, hogy mégsem egy rádióban játszhatatlan tíz perces darabokkal teli idegtépő albumot kapunk, hanem egy nagyon is szerethető, rádióbarát, néha teljesen mainstream pop zenét, miközben mindvégig művésziek tudnak maradni. David Bowie végig itt van, mintha a Ziggy Stardust 2008-as változatát hallanánk, és a színvonal se rosszabb semmivel. Eszünkbe juthat még az Arcade Fire is. Az Electric Feel éppen nagyon aktuális a new rave és az elektronikus zene új hullámának évében, az ezt követő Kids pedig a lemez csúcspontja, amit nyugodtan rátehetünk akár minden idők száz legjobb számának listájára is. Úgy hozták össze egy dalban Bowie-t, a Muse-t, a Rolling Stones-t és a Joy Division-t, ahogy az még soha senkinek nem sikerült. Még agyonra lehetne dicsérni a The Youth, 4th Dimensional Transition, Future Reflections című számokat is, és a többit is, ugyanis rossz pillanat nincs a lemezen. Furcsa electro-glamrock, amit hallgatva egyik pillanatban a hetvenes években érezzük magunkat, másikban pedig valahol távol a jövőben. 2008-ban, az évtized zeneileg legjobb évében nem lesz könnyű dolga annak, aki az év lemezét szeretné elkészíteni, de az MGMT nagyon közel került hozzá, és várjuk ki a végét.
10
A brooklyni MGMT (The Management) két alapító tagja, Ben Goldwaser és Andrew Van Wyngarden a connecticuti Middletown egyetemén folytatták tanulmányaikat, és ott ismerték meg egymást 5 évvel ezelőtt. A noise-rock és elektronika ötvözésével kísérleteztek. Miután végeztek, turnézni kezdtek a Time to Pretend című EP-jükkel. Egy évvel később lemezszerződést kaptak Columbia Recordsnál, és Dave Friedmann, a Flaming Lips producerének gondozásában megjelent az első nagylemezük, az Oracular Spectacular. Zenéjük egyébként sokmindenben emlékeztet a Flaming Lips pszichedelikus számaira, azonban itt nagyobb szerepet kapnak a táncolható elektronikus ritmusok. A lemez legnagyobb slágere a Time to Pretend, a sztárság nehézségeiről, a Párizsba költözésről, a modell barátnőkről és a drogról. A Flaming Lips mellett a Bowie hatás a legerősebb, akitől öltözködésben sem sokban maradnak el.
műfaj: electronica, neo-psychedelia, indie pop
hely: Brooklyn, New York, NY, USA
tagok: Andrew Van Wyngarden, Ben Goldwasser, James Richardson
lemez: Oracular Spectacular - 2007
web: http://whoismgmt.com/
MySpace: http://www.myspace.com/mgmt
