Lily Allen mostanában többször is utalt rá, hogy a jövőben felhagyna zenei karrierjével, legalábbis ami az éneklést illeti. A brit énekesnő, aki nemrég letöltés elleni kampányával keltett feltűnést, nem akar teljesen kiszállni a zeneiparból, csak a zenélést fejezné be, helyette pedig saját lemezkiadó alapítását tervezi.
"Nem vonulok vissza a zenétől, csak az éneklést szüneteltetem egy ideig, mert úgy érzem, valami mást kell csinálnom, mint ezelőtt. Szeretem a popszakmát, és szívesen segítek más zenekaroknak. Ezért akarok kiadót indítani, és a következő pár évben kizárólag ezzel akarok foglalkozni", nyilatkozta Lily Allen.
Lily Allen bizonyára nincs tisztában azzal a ténnyel, hogy az Európa térképén kulturális sivatagként szereplő keleti részre valószínűleg soha nem jutott volna el a zenéje legális úton. De hát a szigetországból nézve Európa távoli hely, ahol bizonyára úgy működik minden, mint Nagy-Britanniában, ahol a cd vásárlás továbbra sem ment ki a divatból. Erről tanúskodnak a minden jobb londoni utcában megtalálható hatalmas, hipermarket méretű lemezboltok.
Lily legutóbb azzal került a vezető zenei hírek közé, hogy abba akarja hagyni a zenélést, és színészkedni akar, most viszont úgy nyilatkozott, hogy az illegális letöltések tönkreteszik a brit zenét. Beszólt a Radioheadnek és a Pink Floydnak is, hogy csak olyan sikeres és gazdag zenekarok tehetik meg, hogy ingyen adják a zenéjüket, mint ők.
"Az illegális letöltések tönkreteszik a brit zeneipart. Új módszereket kell találnunk a zenék terjesztésére, hogy az legálisan eljusson a rajongókhoz", nyilatkozta az énekesnő, aki nem magyarázta el, hogy mik lennének ezek a módszerek.
Az Újvidéken (Novi Sad) megrendezett EXIT Festival pár évvel ezelőtt megkapta az Európa legjobb fesztiváljának járó díjat. Idén mi is ellátogattunk a fesztivál első napjára, mikor az Arctic Monkeys lépett fel.
A vonatút nem volt éppen zökkenőmentes, de legalább jó hangulat volt a sok külföldinek köszönhetően. A fülkében, ahol ültünk, angolok voltak, akik nem igazán értették, hogy tarthat egy viszonylag rövid út nem kevesebb, mint 7 óráig. De ezen is csak nevettek, otthon aztán valószínűleg nem fognak ilyesmit átélni. Végül csak odaértünk, egy óra késéssel, ami még belefér, ugyanis a magyar vonatokon már hozzászokhattunk hasonlóhoz. Ezután nekivágtunk az ismeretlen Novi Sad utcáinak, ami a Balkán és Nyugat-Európa különös keveréke. Sok furcsa dolgot lát itt az ember, de bizonyos szempontból európaibb az emberek gondolkodása, mint nálunk. Egyszóval kellemes meglepetés volt az első benyomás Szerbiáról, mert egészen másra számítottam. A sok fesztiválozó pedig olyan hangulatot adott a városnak, ami Budapesten sincs Sziget alatt. Egy kis nézelődés után elindultunk a fesztivál helyszíne, a péterváradi erőd felé. Kicsit nehezen, pár kilométeres kitérővel találtuk meg a bejáratot. Szerencsére bent már vártak minket a kényelmes babzsákfotelek, melyek közül el is foglaltunk gyorsan kettőt. Ekkor még sokmindent egyébként sem tudtunk volna csinálni, mert az élet itt 8 óra után kezdődik, előtte még a sörhöz szükséges kuponokat sem tudtuk beszerezni. Itt is a sör volt az egyetlen lehetőség alkoholizálásra, és aminek nem örültem, hogy itt sem voltak a Szigeten megszokott árusok. A helyszín egyébként nagyon hangulatos, a színpadok különböző várárkokban vannak, melyek közt alagutakon lehet közlekedni. A kilátás pedig gyönyörű a városra, nappal és éjszaka egyaránt. A közönséggel is meg voltam elégedve, valahogy itt is fegyelmezettebbeknek tűntek, mint a magyarok.
Lily Allen-t már másodjára láttam a héten, és sok újdonság nem volt, hiszen gyakorlatilag ugyanaz volt a tracklist, mint az Open'er-en. Ez a koncert valamivel jobb volt, talán mert már sötét volt közben, és Lily is kicsit többet beszélt. Az Arctic Monkeys-ra még várni kellett kicsit. Ezalatt az idő alatt a brit Roots Manuva játszott. Nem akarok senkit megsérteni, de számomra ez a fajta zene teljesen élvezhetetlen. Hasonlóan rossz élmény volt mint a tavalyi Brains koncert Szigeten. A várva várt Arctic Monkeys éjfélkor kezdődött. Igen, éjfélkor a város közepén. Ez az, ami Szigeten elképzelhetetlen, máshol pedig teljesen normális, és kibírnak négy nap zajt, cserébe egy kis hangulatért és sok külföldi vendégért, akik majd biztosan máskor is visszatérnek.
Az Arctic Monkeys-ról sokan úgy beszélnek, mint az új Beatles-ről, és a rájuk való várakozás egészen különleges élmény volt. Ezt fokozta még a koncert előtti pár perces tűzijáték, majd a színpadra léptek az új külsővel, mely még hihetetlenebbé tette a pillanat valóságosságát. Még az is megfordult a fejünkben pár percig, hogy talán nem is ők azok, főleg, hogy egy vadiúj számmal, a Pretty Visitors-szal kezdtek. Aztán jöttek a már jól ismert slágerek, mint a Brianstorm, a the View from the Afternoon, a Fluorescent Adolescent, a When the Sun Goes Down, majd az I Bet You Look Good On the Dancefloor. Elhangzott pár új dal is, úgymint az új kislemez, a Crying Lightning, vagy a Potion Approaching. A koncert pedig a 505-al zárult, ami után nem akartam elhinni, hogy vége van. Az Arctic Monkeys élőben is bebizonyította, hogy a világ jelenlegi legjobb zenekara. Ezt az élményt nehéz lenne felülmúlni. Ezért a koncertért érdemes volt kibírni az éjszakai sétát az állomásra, majd a több, mint két órát késő belföldi vonatra való várakozást. Utólag már ezekre is jó visszagondolni.
Lily
Allen a
semmiből tűnt elő három évvel ezelőtt, és azóta legalább annyiszor kerül
magánéleti botrányai miatt a brit újságok címlapjára, mint zenéje kapcsán, bár
azzal sem lehet semmi panasza, hiszen Alright, Still című
debütlemezének sikere talán csak Amy Winehouse második
lemezéhez mérhető a brit énekesnők közül. Ami általában nem sikerül az indie
zenekaroknak, az sikerült Lily Allennek, tipikusan brit életérzéssel teli számai
ugyanis a szigetországon kívül is nagy sikert arattak, és manapság is gyakran
felcsendül a Smile vagy az LDN még a magyar
bevásárlóközpontokban is. Lily Allen tehát a brit kultúra egyik elsőszámú
terjesztőjévé lépett elő, de emellett zeneileg is teljesen rendben volt már az
első album is. Nézzük, hogy sikerült a folytatás.
Az It's Not Me, It's You című lemez ugyan több, mint egy évet késett, azonban így talán egy kiforrottabb, érettebb produkciót kaptunk, amire valószínűleg megérte ennyit várni. Az első lemezzel ellentétben itt már csak egy producert alkalmazott az énekesnő, mégpedig a Los Angeles-i Greg Krustint. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy ez a lemez sokkal egységesebb képet mutat, mint az Alright, Still. A hírnév, és ennek mellékhatásai szerencsére semmit sem rontottak Lily egyedülállóan eredeti dalszövegein, melyeket szerencsére most is saját életéhez kapcsolódó események inspiráltak, így teljesen őszintén tud mesélni, klisék nélkül.
Az indításkor mindjárt előkerülnek a drogok az Everyone's at It című számban, a The Fear pedig egy olyan dal, ami még nem kerülhetett volna fel a debütlemezre, azóta azonban már rendelkezik Lily némi tapasztalattal a hírnév káros hatásairól, és ezeket el is mondja ebben a dalban. A Not Fair kissé szokatlan western hangulata némileg emlékeztet a Not Big című számra az Alright, Still-ről, és aki a pasik ostorozásáról szóló szövegeket már hiányolta, az itt megnyugodhat. Bár Lily Allen előszeretettel osztja a pasikat, azért az is kiderül, hogy egyedül sem olyan jó. Erről szól a 22 című dal. Az I Could Say is egy nagyon jó dal arról, hogy milyen szabadnak érzi magát az ember szakítás után. Ezután következik személyes kedvencem, a Back to the Start, zeneileg ugyanis ez a lemez legjobb és legizgalmasabb darabja, sok-sok elektronikával, ami miatt a rave-re hangolódott ifjúság körében igen népszerű is lehet. Remélhetőleg találkozunk még ezzel a dallal kislemez formában. A Never Gonna Happen egy kellemetlen kapcsolatról szól, aztán jön a Fuck You című kislemezdal, ami attól eltekintve, hogy a Bush-nak való beszólogatás már nem olyan menő, bár igazán soha nem volt az, és hogy ezzel a címmel nemigen lesz rádiósláger, de azért egy kiváló dal. A Who'd Have Known egy igazi brit popdal, amit akár a Sugababes is írhatott volna, de mivel Lily Allen énekli, így sokkal eredetibb és hitelesebb a végeredmény. A Chinese egy optimista hangvételű szám egy boldog szerelmespárról, a Him témája viszont már sokkal komolyabb, egészen pontosan Istenről szól, az utolsó, He Wasn't There-ben pedig az énekesnő apja, Keith Allen kerül terítékre, akivel most már minden rendben van, ahogy azt megtudjuk a dalból.
Lily Allen nem okozott csalódást második lemezével sem, sőt,
talán jobb is lett, mint a bemutatkozó anyag, és reméljük, hogy még sokáig nem
fogy ki a témából.
1.
Everyone's at It
2. The Fear
3. Not Fair
4. 22
5. I Could Say
6.
Back to the Start
7. Never Gonna Happen
8. Fuck You
9. Who'd Have
Known
10. Chinese
11. Him
12.
He Wasn't There
Ne nyomd el: The Fear,
Back to the Start, Fuck You, He Wasn't There
Szerintünk:
9
Lily Allen nyílvánosságra hozta új készülő új lemezének, az It's Not Me, It's You című anyagnak a tracklist-jét. A lemez február 9-én fog megjelenni az Egyesült Királyságban, az első kislemez, a The Fear pedig január 26-án kerül a lemezboltok polcaira. Az LP-n a következő számok lesznek:
Lily Allen megváltoztatta készülő új lemezének címét. A várhatóan jövő februárban megjelenő album címe Stuck on the Naughty Step-ről It's Not Me It's You-ra változott. Az énekesnő emellett fel fog tűnni a brit grime-rapper, Wiley hétfőn új lemezén, mely az I See Clear címet kapta, és az új Kaiser Chiefs anyagon is találkozhatunk vele. Lily Allen igen gyorsan robbant be a brit zenei életbe két évvel ezelőtt, és bár Amy Winehouse lemezének megjelenése után kissé háttérbe szorult, most változhat a helyzet.
Az énekesnő bejelentette, hogy végzett második lemezének felvételi munkálataival, és közös dalon dolgozik a Klaxons frontemberével, Jamie Reynolds-szal. Joe Jackson Steppin Out című számát fogják közösen felvenni. Lily Allen az év női felfedezettje volt 2006-ban az Alright, Still című lemezének megjelenését követően, majd Mark Ronson lemezén is elénekelt egy Kaiser Chiefs dalt, az Oh My God-ot. Az új lemez, mely Stuck on the Naughty Steps címmel fog megjelenni, ősszel kerül a brit lemezboltok polcaira, a megjelenés pontos dátuma azonban még nem ismeretes.
