2010. júl. 12.

» The Horrors @ EXIT Festival 2010

2010. júl. 12. 16:19 | írta: Mr Brightside | Képek | Fesztivál | Horrors | 0 komment |

2009. nov. 16.

» The Horrors @ Szene, Bécs

2009. nov. 16. 19:18 | írta: Mr Brightside | Koncert | Horrors | 8 komment |

Hogy miért jó bécsi koncertekre járni? Leginkább azért, mert sajnos a vasfüggöny még most is áll
Hegyeshalomnál, és továbbra sem vállalja egyetlen zenekar sem a budapesti fellépést, amihez mellesleg egy normális helyszín sem áll rendelkezésre fővárosunkban. Vagyis az Editors millenárisos koncertje után kiderült, hogy ez mégsem teljesen igaz, de valamiért nem szeretjük reklámozni és kihasználni azt sem, amink van. Az osztrák fővárosban ezalatt olyan zenei élet van, hogy nyugodtan ki lehetne nevezni Közép-Európa Londonjának. Hétről hétre a legújabb zenekarok koncerteznek a városban, ahol a kultúra jobban virágzik, mint valaha, és kézzelfogható mindenki számára. A The Horrors a Szene-ben mutatta be új lemezét.

Egy egésznapos városnézés után a város Simmering nevű részében található klub felé vettük az irányt, melyhez a tökéletesen tiszta és pontos tömegközlekedési hálózat volt segítségünkre. A környék nagyjából a budapesti Kőbányának felel meg, csak éppen kicsit más, mint a mi tizedik kerületünk. Minden ugyanolyan rendben van itt is, mint a belváros közepén, éjjel is nyugodtan lehet sétálni. Pár perc séta után meg is érkeztünk a Szene elé, ahol még csak néhány fanatikus magyar és egyéb külföldi rajongó állt sorban. 8 körül ki is nyitották a kaput, ahol a magyar társaikhoz képest meglepően kedves biztonságiak fogadtak. Bent lehetett venni pólókat, posztereket, és egyéb zenekaros relikviákat. Én inkább a helyi sörre költöttem, bár az sem volt sokkal olcsóbb, de itt valamiért kevésbé sajnálja az ember a pénzt, mint egy béna itthoni vidéki klubban, ahol még ráadásul valami vizezett löttyöt nyomnak a kezembe, amit sörnek neveznek.

A falon percre pontosan ki volt függesztve az est forgatókönyve, előzenekarok, ki mikor kezd, és mindenki be is tartotta. Sokmindenben lehet példát venni. A koncert előtt még sikerült összetalálkozni a pultnál Spider Webbel, akivel váltottunk is pár szót. Megtudtuk, hogy az igen zsúfolt turné mellett még van egy kis idejük egy egynapos ausztriai kirándulásra, aztán majd indulnak tovább Svájcba.

A közönségben sajnos kevesebb volt az osztrák, és több az egyéb-közép európai, akik már jóval kevésbé tudtak viselkedni, és sajnos befúrták magukat az első sorokba. Négy szám után feladtam a velük való harcot, és hátrébb mentünk. Milyen jól döntöttünk, mert egyébként nem sikerült volna megszerezni a dobverőt, ami a földre esett le, és érthetetlen módon senki nem nyúlt érte.

A koncert egyébként számomra nem teljesen tudta visszaadni a lemezről megszokott hangzást, kicsit torz volt az énekhang is meg a gitár is, nem tudom, hogy az akusztika miatt-e, vagy egyébként is így szokták játszani a számaikat élőben. Utólag ez már nem ront semmit az élményen. Szerencsére jól megoldották azt a furcsa helyzetet, hogy majd váltogatniuk kell az első és második lemez egymástól teljesen eltérő stílusú számait. A koncert első felében lejátszották szinte az összes új dalt, köztük a mostanában megjelent, csak a Japánban kiadott nagylemezre rákerült Whole New Way-t. Nekem legjobban ez tetszett meg a Sea Within a Sea. Aztán volt  még egy szerintem feldolgozás, de ebben nem vagyok biztos, mindenesetre egy számomra ismeretlen Horrors szám is elhangzott, ami kifejezetten tetszett. Ezután lementek a színpadról, majd a visszatapsolás után jött pár klasszikus az első lemezről, melyekre már elszabadult a pokol, és örültem, hogy nem előrébb vagyok.

Koncert után a Szene udvarán még sikerült elkapni őket pár fénykép és egy rövidebb beszélgetés, nevetgélés erejéig. Nem gondoltam, hogy ilyen nyitottak és közvetlenek. Bár talán a hozzáállás is számít, és ők sem szeretik az olyan fanatikus rajongókat, akiknek csak egy közös kép számít, aztán mennek is tovább. Számomra ez jóval nagyobb élmény volt annál, mint amin csakúgy tovább lehet lépni. Maradandó élmény volt, aminek remélem hogy még egyszer, egy másik koncerten lesz folytatása. Legjobban annak örülnék, ha mindez Budapesten történne. Javasoltam nekik, hogy jöjjenek, talán csak helyszín kéne hozzá. Sziget?

Rossz visszajönni Bécsből, főleg egy ilyen koncert után. De úgy félévente el kell menni oda egy koncertre és szívni magunkba egy kis európai levegőt, látni, hogy milyen az, mikor minden olyan, ahogy lennie kell. Talán ennyi kell a boldogsághoz. Ezért érdemes bécsi koncertekre járni, ahol nem üvölt a gagyi Neoton szám a klubból való kilépés után a helyi karaoke bárból.

 

Helyszín: Szene, Bécs

Jegyár: 15 EUR

2009. jún. 6.

» The Horrors vs. Internet

2009. jún. 6. 10:06 | írta: Mr Brightside | Hírek | Horrors | 3 komment |

Joshua Hayward szerint a Web 2.0 alkalmazások, úgymint a közösségi oldalak, blogok megölik az underground zenét. A gitáros szerint az internet miatt többé már nem lehet jó zenét csinálni.

"Lerombolom az internetet. Az összes közösségi oldalt, az összes blogot. Senki nem boldogabb velük. Most, hogy teljesen kiszélesedtek a kommunikációs lehetőségeink, egyre kevesebb underground zenekar van", mondta el a Horrors gitárosa az Independent című brit lapnak.

Közben Spider Webb a Killers-t ostorozta. "Elegem van, hogy olyan bandákról kell olvasnom, mint a The Killers."

Reméljük, hogy blogunkat nem éri a Horrors hadjárata, miközben nem ártana emlékeztetni őket arra, hogy hozzáállásuk kicsit olyan, mint mikor a multik elleni tüntetés után hazafelé beugrik az ember a Tesco-ba, mert olcsó a tej.

 

The Horrors MySpace
The Horrors - Who Can Say
Legközelebbi koncert: július 31, Co Jest Grane Festival, Skierniewice, Lengyelország.

2009. máj. 19.

» The Horrors - Primary Colours

2009. máj. 19. 19:55 | írta: nCho | Album | Horrors | 2 komment |

A Primary Colours 2009. május 4-én látott napvilágot a The Horrors második nagylemezeként.
A cím magában is érdekes, hiszen egy évvel korábban az együttes még csak fekete és fehér színekben mutatkozott a nyilvánosság előtt. Nem csak a színekről lett más a csapat véleménye, az előző Strange House még goth és garázs rock keveréke volt egy kis punkos beütéssel, amit aszélsőséges indiegoth ruhákkal tettek még eladhatóbbá. Egyértelmű volt, hogy az előző album népszerűségét nem lehet ugyanezzel a koncepcióval elérni, és ezt ezek szerint ők is belátták. Nagyon szimpatikus húzás volt tőlük, hogy nem az elektromos irányba mentek el, mint körülbelül mindeki, aki újítani akart. Egy teljesen más stílust fedeztek fel maguknak és alakították át horrors-osra: a post-punkot és az experimentalt. De azért megmaradt a goth-os beütés, hogy ne hazudtolják meg önmagukat. És mindehhez még a ruhatárukat sem kellett lecserélni, csak kicsit laposabbra tupírozza a csapat énekese, Faris Rotter a haját.
Még mindig nehéz eldönteni, hogy komolyan gondolják-e a srácok, amit csinálnak. Egy paródiához túl jól sikerült az album, de a szövegek, az egyes gitártémák egyértelműen híres post-punk dalokból lettek átírva. De talán éppen ez teszi őket érdekessé.

Az első kislemez a Sea Within a Sea lett, ami merész választás, tekintve, hogy egy 8 perces számról van szó, amiből a klip kedvéért sem vágtak ki részeket. De szerencséjük volt, a közönség nemhogy befogadta nagy részben instrumentális szám, de sokkal jobban kedveli az új Horrors-t, mint a régit.
A második kislemez a Scarlet Fields akár egy Joy Division dal is lehetne, a  kezdés úgyis nagyon hasonlít a Shadowplay-re. A dalszövegek végig a JD sötét szövegvilágát idézik meg.
Másik kiemelkedő szám a Who Can Say. Ez már inkább egy kicsit Echo & the Bunnymen. De nem is a hasonlítgatás a lényeg. Az együttes zeneileg is fejlődött: megtanultak pár akkordot, már nem csak a kiabálással és a közönségre ugrással tudják fokozni a számok érzésvilágát. A szövegek is nagyban változtak: a legtöbb dal szerelmes. Az előző albumról a Sheena is a Parasite volt az egyetlen szám, ami párkapcsolatokról szólt, ahogy a címből is látszik, nem túl hagyományos irányból közelítette meg a témát.
Mindezek az állítások a többi számra is érvényesek, nem lehet rossz számot találni. Kiegyensúlyozott az összkép, ahogy az egy igazi experimental lemezhez illik.
Elképesztő volt a The Horros váltása. Sikerült úgy lecserélni a zenei elemek 90%-át, hogy nem tűnik idegennek és nem csak a régi rajongókat győzték meg, számos újat is szereztek a Primary Colours-szal, amiben a két domináns szín még mindig a fekete és a fehér.

1. Mirror's Image
2. Three Decades
3. Who Can Say 
4. Do You Remember
5. New Ice Age 
6. Scarlet Fields
7. I Only Think of You
8. I Can't Control Myself
9. Primary Colours
10. Sea Within a Sea

 

2009. márc. 10.

» Titokzatos visszaszámláló a The Horrors oldalán

2009. márc. 10. 17:44 | írta: Mr Brightside | Hírek | Horrors | 1 komment |

Vajon mi fog történni 6 nap múlva?

Egy számláló jelent meg a The Horrors hivatalos oldalán, mely visszafele számolja a perceket, és március 16-án ér véget. Egyelőre nem lehet tudni, hogy mi lesz hat nap múlva, azonban az új lemez megjelenése még egy jóval későbbi időpontra volt tervezve.

Talán hat nap múlva megtudjuk a lemez megjelenésének pontos dátumát, de az is lehet, hogy ez is csak egy reklámfogás, ahogy az a Bloc Party esetében történt nemrég, akik egy rádióműsorban való szereplést harangoztak be ily módon.

The Horrors MySpace
The Horrors - Count In Fives
Legközelebbi koncert: április 19, Coachella Festival, Indio, California