Az Alison Goldfrapp által vezetett duó mindig is az elektronikus zenében volt igazán otthon. Supernature című lemezük 2005-ben a gitárzenei hullám kellős közepén jelent meg, és valamennyire meg is előzte korát. Három év múlva aztán már mindenki elelektrósodott, és ha akkor jelenik meg a Supernature, akkor minden bizonnyal nagyobb figyelmet kapott volna. De nem így történt. A Goldfapp következő lemeze ugyanis szakított a korábbi diszkós hangzással, és egy folkos unplugged anyaggal tért vissza, amitől sok Goldfrapp rajongó fogta a fejét. Bár nehéz lenne azt mondani, hogy rossz album volt a Seventh Tree természetbe kivonuló folktronikája, de nem ezt vártuk attól az énekesnőtől, aki olyan dalokat írt korábban, mint például a Ride a White Horse. A Goldfrapp új lemeze, a Head First visszatér a táncparkettre.
Szerintünk: 8
Március 22-én jelenik meg a Goldrapp következő lemeze, melynek Head First lesz a címe.
A tavasszal megjelenő album a londoni duó hatodik lemeze lesz. A lemezhez készülő első kislemezre is sokáig kell még várni, egészen pontosan március nyolcadikáig. Ez a Rockets című dal lesz.
Alison Goldfrapp zenekarának utoljára tavaly jelent meg lemeze, az ellentmondásos Seventh Tree, mely az elektronika helyett inkább a folkos elemeket helyezte előtérbe. Arról nincsenek információink, hogy a következő lemezen milyen irányba mennek majd el.
Aki szereti Norah Jones vagy Sinead O'Connor zenéjét, annak minden bizonnyal Goldfrapp új lemeze is tetszeni fog. Akiknek a Supernature tetszett, azoknak valószínűleg ez nem fog. Ennyire azért nem rossz a helyzet, mert a lemezen található dalok szépek, színvonalasak, minőségi kifogás nem lehet velük szemben. Azonban pont az hiányzik róla, amiért az előző lemez jó volt. A táncolható, mégis igényes slágerek, a szintire épülő dalok. Itt az elektronika szinte teljesen eltűnt, helyette egy unplugged, folkos lemezt kapunk, mintha egy női Nick Drake-et hallgatnánk. Mindössze három dal van, a Caravan Girl, a Happiness, egyébként ezek a legslágeresebb számok a lemezen, valamint a tényleg nagyon szép Cologne Cerrone Houdini, amik feldobják a lemezt. A többi pillanat sajnos nem annyira maradandó, és már kicsit kezd megcsömörleni a zenei színtér az egy szál gitárral színpadra lépő énekes-dalszerző csajoktól. És az az érzésünk támadhat, mintha a számokat valahol otthon a nappaliban vették volna fel egy írható cd-re, hogy koncert után bedobálják a közönségnek, és felrakjanak pár demót a MySpace-re. Goldfrappnak sokkal jobban állt a szintipop, és remélhetőleg a stílusváltás csak átmeneti volt, egy próbálkozás az első lemez megismétlésére. Ahhoz azonban túl vidám és a hangszerelés is jócskán elmarad attól. Ennek ellenére érdemes meghallgatni, mert nem rossz.
7
