A magyar nyelvű Sziget oldalra még mindig nem kerültek ki a fellépők nevei, a külföldi oldalakon azonban már megtalálhatjuk őket, és ha hihetünk ezeknek, akkor minden idők talán legjobb és legaktuálisabb Sziget fesztiválja lehet az idei.
Információink szerint végre valóra válhat sokunk álma, és élőben láthatjuk Budapesten az Interpolt. A nagyszínpadon játszik még rajtuk kívül a The National, a Pulp, a Flogging Molly, a Chemical Brothers és a Gogol Bordello.
Az A38-Wan2 színpadon játszik a Hurts, Marina & The Diamonds és a Skunk Anansie.
A Party Arenában végre megvalósul az első magyarországi Crystal Castles koncert, és a második Hadouken!.
A Los Angeles-i, de ír punk-rock zenét játszó Flogging Molly nemrég megjelent lemezéről, a Floatról már olvashattatok itt, de aki még nem hallott róluk, és nem tudja kik ők, annak itt egy rövid bemutatás. A zenekar számait hallgatva olyan elődök neve ugrik be, mint a The Pogues vagy éppen a The Waterboys, vagyis hagyományos ír zene és a punk-rock ötvözetéről van szó, ráadásul nem is akárhogy, az említett zenekaroknak nem csak huszadrangú utánzatáról van szó, hanem nagyon is eredeti, szórakoztató módon teszik mindezt, még a negyedik lemez után is, ami valljuk be, népzenei alapú bandáknál igencsak nagy eredmény, hisz például a Gogol Bordello már a második lemeznél elakadt. A zenekar frontembere egyébként valóban ír, Dave King Dublinból származik, ő alapította a zenekart a kilencvenes években Dennis Casey-vel, Matt Hensley-vel és Bob Schmidttel. Kedvcsinálónak érdemes megnézni a zenekar pár fellépését Youtube-on, majd pedig elmenni a koncertjükre.
A hagyományos ír kocsmazene és az angol punk ötvözésével már nagyon sokan próbálkoztak, a végeredmény azonban nem mindig lesz igényes produkció. Pár zenekarnak azért sikerült maradandót alkotnia, gondoljunk csak az ír punkot világszerte ismertté tevő The Pogues-ra. Annál bonyolultabb a helyzet, ha a szóban forgó zenekar nem is ír, hanem az általában elég üres és sivár zenei produkciókkal előálló Los Angelesből származik. Sajnos a Flogging Molly számait se lehet összehasonlítani a The Pogues felejthetetlen dalaival, de azért a lemezt jó hallgatni, téma és humor van itt bőven. Eddigi lemezeik színvonalát simán hozzák az olyan dalok, mint a a Paddy's Lament, a címadó Float, vagy a Between a Man and a Woman. Talán nem annyira egyedi, talán nem annyira karcos az énekhang, ahogy azt írektől elvárnánk, de ha egyik számukat egy galway-i pubban hallanám, és nem tudnám kik ők, én bizony nem mondanám meg, hogy amerikaiak. Akit pedig nem győztek meg, az nézze meg őket élőben, hisz augusztusban hozzánk is ellátogatnak, mégpedig egyenesen a Szigetre.
8
