Hétvégén Londonban búcsúzott el rajongóitól a Dirty Pretty Things. Carl Barat zenekara ezzel végérvényesen feloszlott. 'Néhányszor nekem is elszorult a torkom, de a sírás nem ide való. Túlzottan idealista voltam és már sajnálok néhány dolgot. Max Weber is megmondta, hogy a demokrácia nem mindig működik jól, és ez a Dirty Pretty Things-re is igaz volt. Egy olyan bandát akartam, melynek tagjai jó barátok és összetartanak. Ez működött is egy darabig, utána viszont megromlott a kapcsolat a tagok között. Akkor lettünk újra barátok, mikor már nem volt tét, nem voltak elvárások', nyilatkozta az utolsó koncert után Carl Barat. Az ex-libertine a jövőben szólókarrierbe kezd, azonban a Doherty-vel való együttműküdés, és egy esetleges Libertines újrakezdés elmondása szerint ki van zárva.
Dirty Pretty Things - MySpace
Dirty Pretty Things - Tired of England
Carl Barat zenekara, a Dirty Pretty Things 2005-ben alakult, a The Libertines feloszlása után. Most a tagok úgy döntöttek, hogy a továbbiakban külön utakon szeretnének elindulni, és emellett nem tudnak a zenekarral foglalkozni. A bandának két lemeze jelent meg, a Waterloo to Anywhere című debütlemez sikerét azonban már nem tudták megismételni a második anyaggal. A tagok nem hagyják abba a zenélést, más projektekben majd találkozhatunk velük, azt viszont kijelentette Carl Barat, hogy a The Libertines felélesztése, és az együttműködés Doherty-vel nem szerepel a tervei között. 'Kicsit szomorúan jelentjük be a Dirty Pretty Things búcsúját. Sikeres volt a három év, ameleny túl vagyunk, és a zenekar összes tagja szívesen átélné újra ezt az időszakot, de most itt az idő, hogy kipróbáljunk valami újat', írták a feloszlásról szóló közleményben.
A Libertines az ezredforduló utáni pár év egyik legmeghatározóbb bandája volt, és manapság is rengeteg zenekar tartja őket elsődleges példaképnek. Carl Barat és Pete Doherty együtt valóban csodákra voltak képesek, olyan csodákra, mint az Up the Bracket és a The Libertines című lemezek. Sajnos ezután barátságuk megromlott, a zenekar pedig szétesett, mindketten új zenekart alapítottak, Pete a Babyshambles-t, Carl pedig a Dirty Pretty Things-t. Hogy melyikük debütlemeze lett jobb, arról eltérőek a vélemények, sajnos egyik sem közelítette meg a Libertines lemezek színvonalát. A Babyshambles debütáló anyaga egy kissé szétcsúszott zenekar képét mutataja, akiknél, ha a zenét nézzük, szintén találunk problémákat, ennek ellenére írtak rá egy gyönyörű dalt, az Albion-t, és még egy-két slágert. Carl Barat zenekarának debütlemeze is megjelent nem sokkal később, a Waterloo to Anywhere összeszedettebb album, van rajta pár indie sláger is, azonban egy idő után a számok túl egyformának tűnnek. A verseny itt nem ért véget, tavaly megjelent a második Babyshambles lemez, ahol Doherty is bebizonyította, hogy képes nagyon jó dalokat írni, és végre nem csak a drogügyei miatt voltak vele tele a zenei újságok. Carl Baraték új lemezét meghallgatva úgy tűnik, egyelőre a Babyshambles vezet a versenyben. Ami rögtön feltűnik, hogy a Romance at Short Notice egy meglehetősen kísérletező lemez, néha túlságosan is. A Buzzards & Crows jó kezdés, az ezt követő Hippy's Son már nem annyira. A Tired of England igazi brit sláger, amit csak imádni lehet, hallani is félóránként a brit rádiókon. Vannak lassabb számok is az albumon, mint a Faultlines, mely a zenekar egyik legjobb szerzeménye, csakúgy, mint a lemez végén található másik lassú darab, a The North. Ezután pár slágeresebb dalt hallhatunk, melyek közül kiemelkedik a Truth Begins. Az anyag második része mindenképpen erősebb, mint az eleje, ahol a kísérletezgetés következménye az lett, hogy a lemez túl hektikusra sikeredett, és emiatt összességében nem olyan jó, mint a Waterloo to Anywhere volt.
8
