2004-ben jelent meg a melbourne-i Cut Copy első, akkor még kissé barkácshangulatú lemeze, a Bright Like Neon Love. A nagy visszatérésre 2008-ig kellett várni, az In Ghost Colours viszont az év egyik legjobb és legeredetibb lemeze lett. Ausztráliában azóta sorra tűnnek fel a jobbnál jobb elektronikus formációk, akik végre visznek valami különlegeset is az évek óta lejárt recsegő-ropogó, minden dallamot nélkülöző és már kissé unalmas európai elektronikába. Az In Ghost Colours igazi poplemez volt, hatalmas slágerekkel, amit rövid átvezető dalokkal tettek még változatosabbá. A most megjelent Zonoscope című albumon ezt máshogy oldották meg, az átvezető részeket összekapcsolták a dalokkal, így az egész lemez egybefolyik, a hagyományos dalformák kicsit megváltoznak.
Zonoscope címmel február 8-án jelenik meg a Cut Copy harmadik lemeze. A borítón egy fotomontázs látható, amit egy japán művész, Tsunehisa Kimura készített, és az Empire State Buildinget láthatjuk rajta a Niagara vízesés közepén.
Az új lemez számait Melbourne-ben vette fel az ausztrál trió, egy raktárban, igazi ipari környezetben, a világtól elzárva, ahol még internet és fűtés sem volt. Kíváncsian várjuk, hogy a Zonoscope dalain mennyire hallatszik majd az indusztriális élmény hatása.
A Cut Copy legutóbb 2008 nyarán adott ki lemezt, ez volt az egész világot bejárt In Ghost Colours, ami az év egyik legjobb lemeze lett az IndieClub 2008-as év végi listáján.
Két év telt el az ausztrál Cut Copy debütlemezének megjelenése óta, és itt a folytatás. És még milyen folytatás, 2008 az igényes elektronika éve, a Cut Copy pedig ezek között a zenekarok közt is igen előkelő helyen van. Kevés zenekar tud úgy visszanyúlni a nyolcvanas évek szintipopjához, hogy ne fulladjon az egész egy giccses paródiába, és emellett ne is érezzük magunkat a nyolcvanas években, hanem sokkal inkább a 21. században. Az első három kislemez, a Lights and Music, a So Haunted, vagy a Hearts on Fire tökéletes választás, jó arra, hogy ízelítőt kapjunk egy minden szempontból kiváló lemezből, de az igazság az, hogy a tizenegy teljes hosszúságú dal (mert néhány instrumentális átvezető is van) mindegyike tökéletes, és szinte bármelyik sláger lehetne. Ilyen például a déli hangulatú Far Away vagy az Unforgettable Season is. Az Out There on the Ice pedig egy olyan diszkósláger, amit egy mienknél kulturáltabb országban bármelyik szórakozóhelyen le lehetne adni, és hatalmas sikere lenne. Néhol pszichedelikus elemek is megjelennek, és teszik még változatosabbá a lemezt, mint például a Hearts on Fire-ben. Pár hónap múlva kiderül, hogy kié lesz az év legjobb lemeze, a Cut Copy-t egyelőre beírjuk az esélyesek közé.
10
