A Bloc Party már javában dolgozik a következő albumukon - bizonyítékok a Tumblr-ükön - és ma Kele hivatalosan is bejelentette, hogy leszerződtettek a New York-i Frenchkiss Records-hoz (Passion Pit, The Drums). A 2008-as Intimacy folytatását már nagyon várjuk, és erősen bízunk benne, hogy a Szigetre is eljutnak újra idén (az osztrák Frequency-n ugyanis játszanak majd).
Meglepetésként a Record Store Day napján újra kiadják karrierjüket beindító kislemezüket, a She's Hearing Voices-t.
Két év szünet után végre hivatalosan is együtt dolgozik a múlt évtized indie korszakának egyik legfontosabb formációja, a Bloc Party. A zenekar utoljára 2008-ban adta ki Intimacy című lemezét. A BBC Radio 1, Zane Lowe nevű műsorában a zenekar frontembere Kele jelentette be, hogy a negyedik lemezük még 2012-ben meg fog jelenni. Továbbá kiderült, hogy az új lemezt már jó ideje készítik New York-ban.
Russel Lissack, a banda gitárosa elárulta, hogy már új számokon dolgoznak és szeptemberben újra együtt fognak zenélni.
Russel nem rég fejezte be turnéját az Ash-al, azóta találkozott a Bloc Party frontemberével, és eltervezték, hogy ősztől együtt zenélnek.
Hosszú szünet után végre újra összeállt az indie szcéna egyik legfontosabb zenekara a Bloc Party, bár csak karácsony alkalmából.
A Bloc Party 2005 körül tűnt fel a gitárzenei hullám egyik legfontosabb zenekaraként. Bár szinte csak debütlemezüket lehet besorolni az indie rock kategóriába, mégis sokáig a műfaj egyik legjelentősebb képviselőiként beszéltek róluk. 2007-ben aztán megjelent második lemezük, mely az előzőnél jóval minimalistábbra sikeredett, és az addigi gyors poszt-punkos dalokat felváltotta az elborult shoegaze és az elektronika. Rajogók és zenekritikusok hetekig ostorozták a Weekend In the City-t, pedig ha mostanában jelenne meg a minimalista, Radiohead-revival korszakban, akkor mindjárt más lenne a helyzet. A Silent Alarm rajongói ezután sem kapták meg, amit vártak, Kele Okereke zenekara ugyanis először egy diszkóslágert adott ki Flux címmel, majd az Intimacy-vel beállt a nu-rave bandák sorába. Néhányan stílustalansággal vádolták őket, pedig ha belegondolunk, annak idején a Primal Scream is kipróbálta magát a house-tól a folkig szinte minden műfajban. A Bloc Party azonban most mégis szünetel, talán végleg, miközben Kele Okereke kiadta első szólólemezét, melyen végleg eltévedt az elektronikus tánczenék világában.
Ahogy nemrég megírtuk, Matt Tong, a Bloc Party dobosa elhagyja zenekarát, a többi tag pedig hosszabb időre visszavonul, legalábbis a közös zenéléstől. Kele Okereke, a zenekar frontembere a szünet alatt sem lesz tétlen, és az időt egy szólólemez készítésével kívánja tölteni.
A felvételi munkálatok hamarosan elkezdődnek, részleteket azonban még nem lehet tudni, csupán annyit, hogy az album producere Hudson Mohawke lesz.
Az évek során a Bloc Party sok műfajjal kísérletezett, és a kezdeti gitárpop egyre inkább lecserélődött elektronikára. A legutóbbi Intimacy című lemezen már egyértelműen az elektronikus hangzás került előtérbe, és valószínűleg Kele Okereke szólólemeze is leginkább erre a Bloc Party albumra fog hasonlítani.
Matt Tong, a zenekar dobosa azt fontolgatja, hogy hamarosan elhagyja a Bloc Party-t, és nem is akar többet velük dolgozni.
Kele Okereke, a zenekar frontembere korábban bejelentette, hogy hosszabb pihenőre vonulnak a nyári koncertek után.
"Biztos
vagyok benne, hogy nem most hallanak utoljára az emberek a Bloc Party
tagjairól. Kele igazi munkamániás és mindig alkotni akar valamit.
Hallani fogtok még róla, ahogy Russellről és Gordonról is. Hogy velem
mi a helyzet, azt nem tudom, de talán kipróbálok valami mást",
nyilatkozta Matt.
Újabb zenekar tart hosszabb pihenőt. Most éppen a Bloc Party szeretne egy kis szünetet, mivel semmi elképzelésük nincs a jövőre nézve. Ráadásul legutóbbi, kritikusok által igazságtalanul alulértékelt, koravén Intimacy című lemezük kereskedelmi szempontból sem volt túl sikeres. Bár a zenekar eddig sem a kikövezett úton haladt, mindig szerettek kisérletezgetni, lehet, hogy most tényleg nincs ötletük.
Bloc Party MySpace
Legközelebbi koncert: augusztus 13, Sziget Fesztivál, Budapest.
Kattints a One Month Off klipjéhez és nyári Bloc Party koncertdátumokhoz.
A Bloc Party utoljára jelentetett meg fizikai formátumban kislemezt. A Talons a napokban jelent meg, és a tervek szerint ez volt az utolsó kislemez a zenekartól, melyet CD-n is kiadnak, ezentúl a dalok csak digitális letöltés útján lesznek hozzáférhetőek. Gordon Moakes, a zenekar basszusgitárosa szerint ez a változás csak a kislemezeket érinti, az albumokat továbbra is kiadják hagyományos hanghordozókon is. 'Az a helyzet, hogy fizikai formátumban nem jelentetünk meg új dalokat, így a Talons után a single listákon sem lehetünk rajta. Már elmúlt az az idő, mikor a hozzánk hasonló zenekarok profitálhattak abból, hogy az eladások alapján jó helyezést értek el egy-egy listán. A zene egyébként sem versengés, ezért a jövőben ebben nem is akarunk részt venni', nyilatkozta Moakes.
A Bloc Party 2005-ös Silent Alarm című debütálása mindenkit meglepett, és egyből bekerültek vele a legnagyobb indie zenekarok közé. Ezt követte még egy kislemez, a Two More Years mely még nem került fel a Silent Alarm-ra, mégis sokak számára ez a zenekar legemlékezetesebb száma. A 2007-es Weekend in the City-t mindenki türelmetlenül várta, és amekkora volt a várakozás, olyan nagy volt a csalódás is. A Bloc Party zenéje itt nagyon lelassult, és nem arról van szó, hogy ez rossz lemez lett volna, mert ez így egyáltalán nem igaz, nagyon jó, experimentális dalokat találunk rajta, a várakozásokat azonban alulmúlta, és az is igaz, hogy nem volt rajta egyetlen Banquet-hez, vagy Helicopter-hez mérhető sláger sem. Talán ezt akarták bepótolni az év második részében megjelent Flux című dallal, mely tökéletesen sikerült, és bár a gitárzenétől kicsit eltávolodott az elektronika felé, mégis ez lett a zenekar egyik legnagyobb slágere. A Weekend in the City hónapokkal a megjelenés előtt felkerült az internetre, és ezt nem akarták újra megkockáztatni, így semmilyen információt nem szivárogtattak ki az Intimacy-ról, mely csendben, egyik napról a másikra egyszer csak megjelent, bár egyelőre csak letölthető formában. És hogy milyen lett az Intimacy? A nyitó Ares mindjárt teljes képet ad a lemezről, és ez megint nem a Silent Alarm-féle Bloc Party. Durva effektek, zaklatott, állandóan váltakozó dalfelépítés, hirtelen váltások, rövid megnyugvás, kellemes, lassú rész, amit hirtelen ismét felvált a mechanikus zajokkal telepakolt nyomasztó alapritmus, Kele Okereke pedig már inkább rappel, mint énekel. A megnyugvást hiába várjuk a dal végén, a Mercury még az előzőnél is sötétebb darab, ugyanazzal a grime-os alaphanggal, néha őrületbe kergető vijjogó zajokkal, melyek az ember agyába hatolnak, és hát igen, nem volt túl szerencsés ezt kislemezdalak választani. A lemez hangulatába beleillik, azonban abból kiragadva élvezhetetlen. Valamelyest emlékeztet a dal a Chemical Brothers-féle Believe-re, melyben szintén Kele énekelt, és a két dal klipje is erősen emlékeztet egymásra. Társadalomkritikából, ijesztő jövőképből most is van bőven, emellett a lemez a címhez híven az eddigiek közül a legszemélyesebb, Kele soha nem vitte még ennyire bele a dalokba a magánéletét. A Halo felüdülés a lemez sokkoló kezdéséhez képest, itt nagyon emlékeztetnek régi önmagukra, egy slágeres, gitárcentrikus dal, a Biko pedig már egy lassú, experimentális darab, drum 'n' bass elemekkel. A Trojan Horse ismét egy slágergyanús szerzemény, poszt-punkos gitártémákkal, amit megint csak egy lassú dal, a Signs követ, csilingelésekkel, vonósokkal, néha már a Sigur Rós-t is megidézve. És jön a harmadik dal azoknak, akiknek a Bloc Party a Silent Alarm számait jelentette, a One Month Off bizonyára tetszeni fog nekik. A lemez zárása pedig tökéletesre sikerült, a már említett drum 'n' bass ritmus itt még jellemzőbb, a Better Than Heaven a zenekar legérettebb, leghatásosabb, és talán legjobb szerzeménye. Zaklatott, hátborzongató ritmus, furcsa hangzás, mely a dal végére agyontorzított gitárokkal vegyül, majd következik az utolsó szám, az Ion Square, mely még a Better Than Heaven-t is felül tudja múlni, ez maga a tökéletes experimental dal, melyet ha meghallgatunk, még sokáig a hatása alatt leszünk.
10
