A The Cribs új lemeze mellett most már a Beach House várva várt lemezét is meghallgathatjátok nálunk. Victoria Legrand és Alex Scally duójában eddig sem csalódhattunk, de a mostani Bloom-ról kiderült, hogy bizony tudnak még jobbat alkotni. A lemez május 15-én fog megjelenni a Sub Pop Records-nál. Reméljük, ez a mostani művük is olyan sikereket ér majd el, mint a két évvel ezelőtti Teen Dream. Mindenesetre hallgassátok végig a majdnem egy óra hosszú albumot.
Nemrég fejezte be a Baltimore-i Beach House negyedik stúdió lemezének munkálatait. A duó 2010-ben adta ki Teen Dreams című nagysikerű lemezét. Az új lemezt a New York-i Electric Lady nevű stúdióban vették fel. Miután Facebook oldalukra kiírták a hírt, kiadójuk, a Sub Pop egyből levetette velük.
Napokon belül vége a karácsonyi-újévi uborkaszezonnak, és még ebben a hónapban megjelenik néhány az idei év legjobban várt lemezei közül. De az igazán nagy dobások talán most sem ezek, hanem az újonnan felfedezett előadók és az általuk életrehívott hullámok lesznek. Ezekről még most nem sokat tudunk nyilatkozni, de az talán biztosan kijelenthető, hogy a baltimore-i Beach House nem tartozik majd ezek közé. Akármilyen jól sikerült Teen Dream című lemezük, túl művészi ahhoz, hogy a rádiók játszási listájára kerüljön, partysláger, majd csengőhang legyen belőle. De ez nem is baj, a Teen Dream ettől függetlenül kiváló lemez lett.
Annak ellenére, hogy Amerikában több százra tehető az aktív experimental zenét játszó bandák száma, a tavalyi évben ezek közül a britek egyértelműen a Grizzly Beart kapták fel, pedig vannak érdekesebb jelenségek is. Ezek közé tartozik a Beach House is, akiknek ez már a harmadik lemeze lesz. Az első kettőnek nem volt túl nagy visszhangja.
A cím miatt azt gondolhatnánk, hogy itt egy újabb borongós tinilemez, valami hasonló, mint amit a The xx készített. Némi hasonlóság persze van, de ez inkább csak a kísérletezőkedv mindkét zenekarnál, valamint hogy egyik lemezről sem lehet számokat kiemelni, jobb egyben meghallgatni, úgy érezhető át igazán. Ebből következik, hogy nem egy ugrálós, slágerekkel teli lemezre kell számítani. Az egész lemezt végigkíséri egy furcsa, lelassult surf-rock hangzás, amitől valóban álomszerű állapotba kerül a hallgató. Sokminden eszembe jutott a Silver Soul, vagy éppen a 10 Mile Stereo című dalok hallgatása közben. Néha a California Dreaming, néha a Guillemots zseniális és kissé alulértékelt debütlemeze ugrott be, néha pedig úgy éreztem, hogy ez egy lelassított Empire of the Sun. A kiváló dalok sorából is kiemelhető a szintis Lover of Mine, a lemez legslágeresebb darabja, vagy a Norway, ami olyasmi hangulatot teremt, mint amikor a távoli északon több hónap sötétség után feljön a nap. A Better Times-ra pedig akár lassúzni is lehet egy furcsa bálban valahol az időtlenségben, ahol olvadt naplementevörös hangképek csöpögnek a fejünkre. Szép álmokat.
Szerintünk: 10
