Folytatódik az Arctic Monkeys története a Black Treacle videójában. Az Evil Twin és a Suck It And See után Matt Helders továbbra is felforgatja Amerikát, ráadásul még Alex Turner is felbukkan a színen. A mostani klipben Matt éppen kiszabadul a börtönből és menekülőre fogja, a többit meglátjátok. A zenekar negyedik lemeze, a Suck It And See remekül szerepelt a tavalyi évvégi listákon.
Matt Helders továbbra is folytatja menőségi hadjáratát, a Suck It And See b-sidejának a klipjében. Az Evil Twin tovább meséli Matt elvadult életét az államokban. Hiába, ha valami egyszer bejött, azt folytatni kell, gondolhatta az Arctic Monkeys. A gonosz ikertesó, igaz, hogy egy kicsit "visszafogottabb", de így is öröm nézni, mivé válhat egy visszafogott angol srác. A linkre kattintva mindkét videót megtaláljátok.
A sheffield-i Arctic Monkeys közismert énekese, Alex Turner elárulta a The Sun című magazinnak, hogy nem fog már turné alatt zenét írni, és valószínűleg 2013-ig nem is vonulnak be a stúdióba zenélni.
Szakított a szigetországban álompárnak tartott Alex Turner és Alexa Chung. Az Arctic Monkeys frontembere és modellként valamint műsorvezetőként tevékenykedő barátnője négy év után tettek pontot kapcsolatuk végére.
A pár állítólag azért szakított, mert nem tudták összeegyeztetni programjukat. Nem hivatalos források szerint Alex és Alexa már a Glastonbury fesztiválon is alig váltottak szót egymással.
Megjelent az Arctic Monkeys következő kislemezéhez, a The Hellcat Spangled Shalalala című dalhoz készült videó.
Suck it and See címmel fog megjelenni június 6-án a sheffieldi srácok következő lemeze. A James Ford által producerelt lemez tizenkét számot fog tartalmazni, már múlt héten ki is rakták oldalukra első kislemezüket a Brick by Brick-et.
A számlista a tovább után látható.
Megérkezett az első single az Arctic Monkeys következő albumáról. A James Ford által producerelt lemez tavasz végére várható.
Persze év elején nem csoda, ha minden második vagy harmadik hír album bejelentés, de szerintem mindenki egyetért azzal, hogy a a sheffieldi srácok harmadik lemeze nem feltétlenül olyanra sikerült amilyenre mindenki számított.
A Humbug megjelenése után pár hónappal máris tervezgeti következő lemezét az Arctic Monkeys. A folytatás előtt Alex Turner zenekara még pihenni szeretne.
Matt Helders, a zenekar dobosa elmondta, hogy már elkezdtek beszélni a következő lemezről, azonban még semmi konkrét tervük nincs. A felvételi munkálatok elkezdése előtt hosszabb szabadságot terveznek. A Humbug óta készült néhány új dal, melyek esetleg rákerülhetnek majd a következő lemezre.
"Tervezgetjük a folytatást, beszéltünk róla, hogy mikor kellene elkezdeni a felvételeket. Most viszont még turnézunk, és ezt is nagyon szeretjük. Több időt kell szánnunk a dalokra. Minőségi munkát szeretnénk végezni, és csak azokat a dalokat vesszük fel, melyek megfelelnek az elvárásainknak. Ez így talán jobb, mint felvenni száz dalt, aztán szelektálni, hogy a végén maradjon tíz szám ami tetszik", nyilatkozta Matt Helders.
Nem csak a magyar, de a nemzetközi zenei sajtónak is van egy nagy fogyatékossága, mégpedig hogy a második lemez után, vagy ha éppen már nem olyan divatos, mint a legújabbak, akkor szépen bedobják a zenekarokat a süllyesztőbe, és nem kevesen vannak, akik egyfajta bibliaként kezelik ezeket a lapokat. Ha azt írják, hogy az Arctic Monkeys már nem a régi, akkor sokan el is hiszik, hogy így van. Persze az Arctic Monkeys már tényleg nem a régi, ők is változtak, a zenéjükkel és a világgal együtt.
Bevallom, igencsak megdöbbentett, mikor tudomásomra jutott, hogy az új Arctic Monkeys lemez Josh Homme keze alatt fog készülni. Az eddig jellegzetesen helyi témákról éneklő brit zenekar hirtelen az ócreán túlsó partján, a sivatagban találta magát, ahol születik néha egy-egy kiváló lemez (pl. Killers - Sam's Town), brit zenekarok számára azonban a teljes kudarcot is jelentheti egy sivatagi kiruccanás, ahogy történt ez a The Subways esetében. Alex Turner nem várakoztatott minket 2009 nyaráig, hogy bemutassa az új hangzást. A Miles Kane-el közösen elkövetett The Last Shadow Puppets a Humbug előtanulmányaként is felfogható, és bár mellékprojektnek indult, a tavalyi év egyik legjobb lemezét készítették el. Idén nyáron végre megjelent a Humbug, és nem, nem most jutott el hozzánk, azonban Magyarországon valahogy most kezd terjedni a híre, sorra jönnek a csalódott beszámolók, egy ilyen fontos lemeznél pedig nem árt hallani más véleményeket is a zene górcső alá vétele előtt. Nem mintha ezek különösebben befolyásolnák a véleményem, miszerint a Humbug semmivel nem rosszabb, mint elődei.
Sokan hiányolják a korábbi Arctic Monkeys szerzemények pörgését, a fiatalos témákat, és vannak, akik egyenesen unalmasnak tartják a Humbugot. Figyelembe kell azonban venni, hogy Alex Turnerék sem 19 évesek már, a szövegek komolyodtak, és egy Josh Homme-al közös produkciótól nem lehet ugyanazt várni, mint attól a zenekartól, akik összedobtak egy lemezre való számot a MySpace oldalukra és régóta nem tapasztalt hisztériát váltottak ki, közben pedig megváltoztatták az egész zeneipart. A Whatever People Say I Am, That's What I'm Not minden idők legjobban fogyó debütlemeze lett, a nyerő széria pedig a Favourite Worst Nightmare című visszatérésnél is folytatódott. Talán azért nem laposodik el az Arctic zenéje, mert mindig kitalálnak valami újat, miközben nem távolodnak el túlságosan korábbi önmaguktól sem. Nem tartom kizártnak, hogy a következő Arctic lemez közelebb fog állni a régebbiekhez, de azt sem, hogy ismét megpróbálnak valami egészen mást. De ez még soká lesz. Most nézzük, milyen lett a Humbug valójában.
A zene jelentősen lelassult, ez már a kezdő My Propeller című számban feltűnik. Az egész jóval sötétebb, borúsabb, mint Alexék eddigi dalai. A Crying Lightning lett az első kislemezdal, bár talán nem ez a legjobb szám a lemezen, néhol egészen emlékeztet a Queens of the Stone Age-re. A Dangerous Animals aztán a már emlegetett Killers-t is eszünkbe juttatja, bár jóval karcosabb annál. A lassú, kellemes Secret Door után egy újabb slágergyanús szerzemény, a Potion Approaching következik, majd egy gyönyörű blues dal, a Fire and the Thud, melyben Alex jellegzetes énekhangja mellett nem sok emlékeztet a korábbi Arctic Monkeys-ra, de nagyon jó ez így is. A Cornerstone-nál megint jön egy nagy stílusváltás, itt ugyanis egyenesen a hatvanas évekbe repülünk vissza, és még azt is el lehetne képzelni, hogy egy soha nem hallott Beatles számmal van dolgunk. Persze nem így van, igazi Arctic szerzemény ez is. A Pretty Visitors úgy indul, mintha egy horrorfilm aláfestő zenéje lenne, de emellett ez a punkos dal emlékeztet leginkább a korábbi Arctic Monkeys-ra.
A jelentős külső arculatváltáson is átment Arctic Monkeys most sem okozott csalódást, ahogy nyáron élőben sem. Reméljük, hogy jövőre talán már nálunk is koncerteznek, addig pedig hallgassuk sokszor ezt a kiváló lemezt, mely ugyan komolyabb, de zeneileg érettebb, izgalmasabb elődeinél. Nehéz felülmúlni azt, ami tökéletes, megismételni sem könnyű, de megoldható, viszont újraírni, na az már nem könnyű feladat. Az Arctic Monkeys-nak sikerült.
1. My Propeller
2. Crying Lightning
3. Dangerous Animals
4. Secret Door
5. Potion Approaching
6. Fire and the Thud
7. Cornerstone
8. Dance Little Liar
9. Pretty Visitors
10. The Jeweller's Hands
Ne nyomd el: Crying Lightning, Dangerous Animals, Fire and the Thud, Cornerstone
Szerintünk: 10
