Pénteken a Corvintetőn tér vissza minden idők talán legnépszerűbb magyar indie zenekara, az Amber Smith. 2009-ben a csúcson hagyták abba, de szerencsére a szünet nem volt túl hosszú.
Az Amber Smith azon kevés magyar zenekarok egyike, akik több lemezt is ki tudtak adni, rajtuk olyan világszínvonalú szerzeményekkel, mint a Hello Sun vagy a Select All, Delete All. Introspective címmel 2008-ban adták ki legutóbbi lemezüket. Azóta Kőváry Zoltán kilépésével tagcsere is történt a zenekarban, az új felállásban azonban még nem sokszor láthattuk őket.
Magyarország egyik legnépszerűbb indie zenekara internetes oldalán keresztül közli a rajongókkal, hogy határozatlan időre visszavonul.
A közleményben hangsúlyozzák, hogy a szünet semmiképpen sem jelenti az Amber Smith feloszlását. "Az Amber Smith ez év őszétől határozatlan időre visszavonul a koncertezéstől és egyéb aktivitástól. A találgatások és tévhírekkel ellentétben azonban nem oszlik fel! Mindig is nagyon fontos volt számunkra az integritás, hogy a saját utunkat járjuk, és méltó folytatást szeretnénk a Reprint és Introspective albumoknak, amihez idő és inspiráció kell".
A zenekar életében nemrég már történt egy nagy változás, ez pedig Kőváry Zoltán kilépése volt, melyről már beszámoltunk korábban. A zenekar többi tagja sem lesz tétlen az Amber Smith szünetelése alatt, hiszen ősszel megjelenik Poniklo Imre első szólólemeze, Ács Oszkár pedig a szintén ősszel induló The Twist nevű zenekar basszusgitárosa lesz. Ez a projekt egyébként főleg a Heaven Street Seven tagjaiból áll majd.
Az Amber Smith október 26-án a Művészetek Palotájában ad egy nagyszabású búcsúkoncertet, mely után egy ideig semmilyen formában nem lesznek láthatóak.
Amber Smith MySpace
Legközelebbi koncert: augusztus 16, Sziget Fesztivál, Budapest.
Tegnap este Szegeden adta utolsó koncertjét a
megszokott felállású Amber Smith, Kőváry
Zoltán ugyanis a jövőben csak saját zenekarával, a The
Trousers-szel szeretne foglalkozni. A búcsú nagyon jól sikerült, a
Trousers életében pedig egy új korszak kezdődött el.
Magyarország legjobb garázsrock zenekara talán eddigi legjobb koncertjét adta, melyen néhány új szerzemény is elhangzott a már jól ismert dalok mellett. Különösen jó volt látni, hogy egész nagy rajongótábor gyűlt össze a SZOTE Klub színpada előtt, és az emberek valóban a zenekar miatt jöttek el. A The Trousers igazán élvezetes és látványos koncertet adott, mellyel azok is elégedettek lehettek, akik eddig nem ismerték őket. A kommunikáció a közönséggel végig jó volt, és nem az az erőltetett poénkodás, ami sok magyar zenekarra jellemző. A jól ismert slágerek, mint a Lost In Someone, vagy a Blood for You mellett a koncert végén leadták az I Wanna Be Your Dog című zseniális dalt a The Stooges-tól, majd még vissza is lettek tapsolva, ami valljuk be, Szegeden előzenekaroknál ritkán következik be.
Az ember azt gondolná, hogy az Amber Smith már egy jól ismert zenekar Magyarországon, és ha nem akarunk nemzetközi összehasonlítgatásokkal élni, akkor is természetes lenne, hogy megtöltik egy egyetemváros második legismertebb klubját. Sajnos nem így történt, és a Trousers-en még ugráló közönség rossz szokás szerint hátrébbvándorolt pár sorral, és onnan mozdulatlanul, vagy értetlenül nézték a koncertet. Páran azért kitartottunk az első sorban, és mondjon bárki bármit, az Amber Smith zenéje igenis táncolható. Talán a búcsúhangulat nyomta rá a bélyegét a koncertre, mindenesetre láttam már jobb előadást is az Amber Smith-től. Pedig lejátszották az összes nagy slágerüket, elhangzott a sokak számára egyetlen ismert dal, a Hello Sun is, majd a Time című legutóbbi, elektrós kislemezdal, de mégsem nyújtott akkora élményt, mint a The Trousers. Legalábbis tegnap este. Sajnos a közönség teljesen felhígult a végére, néhányan magyar nótákat akartak hallani az Amber Smith-től, akik azért még adtak egy kis ráadást. Ezután pedig jött a szokásos menekülés a SZOTE Klubból, ahol már felcsendültek Lady Gaga legújabb slágerének első hangjai, amiről megállapítottuk, hogy kísértetiesen hasonlít David Bowie-tól a Let's Dance-re. Igen, Bowie mindenhol ott van.
Helyszín: SZOTE Klub,
Szeged
Jegyár: 800 HUF
Értékelés: 10
Egy Amber Smith koncert előtt még mindig tudok
lelkesedni, pedig már elég sokszor láttam őket élőben. A zenekar eddig mindig
profi, és szinte hibátlan teljesítményt nyújtott, és ez a tegnapi szegedi
koncerten sem történt másként.
Először pár szó az E.Z. Basic-ről,
akik a SZIN-es koncertet leszámítva már nagyon rég játszottak Szegeden. Bár a
koncert kezdése tízre volt kiírva, a zenekar kis késéssel kezdett. Ennek valószínűleg az ekkor még igencsak kisszámú közönség
volt az oka, úgyhogy ezért most egyáltalán nem a zenekart hibáztatom. A színpad
előtt összegyűlt emberek nagy része mintha nem nagyon ismerték volna az E.Z.
Basic számait, mert legtöbben csak álltak és néztek, pedig az eredetileg szegedi
zenekar elég jó koncertet adott, a már ismert slágereikkel és néhány dallal az
új lemezről. Az MR2-n sokat játszott Nice1-nál azért kicsit beindult már a
közönség. A SZIN-es, tíz embernek adott koncertnél azért mindenképp jobb volt a
tegnapi, már csak a klubhangulat miatt is.
Az E.Z. Basic koncertje után
hamarosan színpadra lépett az Amber Smith, akinek látványosan nagyobb
rajongótáboruk alakult már ki, bár nagyszámű véletlen odatévedt, valószínűleg
Patkós doktorra érkezett ember is összegyűlt már a színpad előtt, mint az csaj
ugyanúgy rázta magát a Select All/Delete All-ra, mint Rihanna bármelyik számára.
De térjünk vissza a zenekarhoz, mert ők megintcsak színvonalas teljesítményt
nyújtottak, azt azonban kissé sajnálom, hogy egyik nagy kedvencem, a Welcome to
CIA kimaradt. Bár a Hello Sun már a koncert elején elhangzott, néhányan ezt
biztos nem fogták fel, ugyanis minden szám után az egyetlen általuk ismert Amber
Smith számot követelték, de olyan is volt, aki sietett volna haza, és ezt meg is
osztotta mindenkivel két dal közötti szünetben. Ők valószínűleg csalódottan
gondolnak vissza a tegnap estére, ha egyáltalán emlékeznek rá. Na de tényleg nem
érdemel több szót az este negatív része.
A rePRINT és az Introspective
számai mellett elhangzott egy furcsa Pet Shop Boys feldolgozás, mégpedig az It's
a Sin, melytől kiráz a hideg, tipikus slágerrádió zene, Ponikloék előadásában
sokkal jobban tetszett. A Time című következő kislemezdalt, mely majd az új
albumon lesz rajta, most hallottam először, de rögtön megszerettem. Előre
kijelentem, hogy az egyik legjobb Amber Smith dal, szóval várjuk a következő
lemezt.
helyszín: SZOTE Klub, Szeged
jegyár: 800 HUF
értékelés:
9
Biztosan hallottatok már a Poniklo Akusztikról, de aki nem tudja, miről van szó, az megtudhatja Poniklo Imrétől, akinek feltettünk pár kérdést.
A Poniklo akusztik egyszerű dolog - tavaly nyáron kértek fel először arra,
játsszam egymagamban egy teraszos helyen, azóta több felkérés is érkezett. Mivel
a zenekar nélkül játszom, ezért lett Poniklo akusztik, mert én, akusztikusan
játszom. Ezek a koncertek mindig felkérésre történnek, én sosem megyek elébe, és
szervezek egy koncertet...ha hívnak, és megegyezünk, megyek.
A stílus ebből
fakadóan, nos, akusztikus zene...egy szál gitárral előadott dalok. Eddig minden
alkalommal velem lépett fel Vesztergombi Dávid csellón, aki már játszott a
"rePRINT"-en is és a 2005-ös akusztikus koncerten amikor Robin Guthrie-val
koncerteztünk. Azt gondolom, ez feldobja az egészet, érdekesebben szólnak az
Amber Smith dalok. Mivel főleg, túlnyomó részt Amber Smith dalokat játszunk,
alkalmanként 1-2 feldolgozással/kedvenceimmel, illetve más dalaimmal (Yonderboi,
Fanzine). Így a közönség nagy része is az Amber Smith-koncertre járókból kerül
ki.
Itt mindössze arról van szó, hogy egy zenekar frontembere egymaga
akusztikusan előadja a zenekar dalait, kicsit átdolgozva, újraértelmezve. Nem
tervezek egymagamban ebből kiindulva semmit, ha valaha lesz is szólóanyag az más
indíttatásból, mert esetleg lesz olyan zeneileg/szövegileg amit radikálisan
másnak érzek, mint az Amber Smith.
Érthetetlen, hogy miért a legkisebb lyukakban kell tartani az Indie Tour koncertjeit, mert volt akkora közönség tegnap Szolnokon, hogy egy nagyobb termet is megtöltsenek, ahol a zenekarok mindegyik tagja felfért volna a színpadra, és nem úgy kellett volna játszaniuk, hogy a nézők közt álló énekes szinte elvesszen a tömegben, és aki a harmadik sornál messzebb állt, az már nem is látta. Sajnos a nagyobb szoba méretű mozi-előcsarnokban tegnap olyan helyzetbe hozták a zenészeket, hogy már az is csoda, hogy megtartották a koncertet. Három zenekar játszott az este során, a Jacked, az Amber Smith és a The Moog. Kezdjük a Jacked koncertjével, amiről sajnos sokat nem lehet elmondani, mivel a terem borzalmas akusztikája és a szörnyű hangosítás miatt egy teljesen élvezhetetlen kaotikus hangzavarba ment át az egész. Valószínűleg az Amber Smith se úgy fog visszaemlékezni a tegnap estére, mint életük legjobb koncertjére. Fél óra hangolás után se lett sokkal jobb a helyzet, Poniklo hangját egyáltalán nem lehetett hallani, a számoknak csak vmi homályos, instrumentális változata hallatszott, a Hello Sun-t nekem fél perc volt, mire egyáltalán felismertem, de volt, aki észre se vette, hogy lement. Ezután a technikusoknak sikerült végre bekapcsolniuk a mikrofont is, innentől annyival jobb lett a helyzet, hogy már ének is hallatszott, azonban a technikai gondok miatt így se volt túlságosan élvezhető a dolog. Az Amber Smith teljesítménye egyébként most is tökéletes volt, amiről semmi rosszat nem lehet mondani, de néhány szám azért hiányzott. Talán kedvük sem volt tovább játszani, bár a közönség még visszatapsolta őket, és volt egy kis ráadás, de leginkább valószínűleg az igen nagy csúszás volt az elsődleges ok. Emiatt a The Moog csak éjfél körül tudta elkezdeni a koncertjét, ami nem tartott túl sokáig, és közben még az áram is elment. Remélhetőleg máskor jobban megszervezik az Indie Tour-t, mert nagyon jó estét is össze lehetett volna hozni egy kis odafigyeléssel, és jó, hogy végre kevésbé jelentős városokban is van lehetőség jó koncertekre menni.
helyszín: TiszapART Mozi, Szolnok
jegyár: 1000 HUF
értékelés: 7
Múlt héten Szegeden járt Magyarország egyik legjobb indie zenekara, az Amber Smith. A koncert után feltettünk pár kérdést a zenekar frontemberének, Poniklo Imrének.
Új lemezetek egy litván kiadónál jelent meg, hogy kerültetek hozzájuk?
Ez úgy volt, hogy tavaly nyáron voltunk egy svéd dalfesztiválon, ami egyébként nagyon táncdalfesztivál jellegű volt, és nem is értettem, mit keres ott az Amber Smith, de a lényeg az, hogy egy csomó országból voltak ott fellépők, így litvánok is. Az egyik litván énekes lánnyal, akivel ott voltak a kiadó emberei is, nagyon jól összebarátkoztunk, elmentünk egy hajókirándulásra, és kiderült, hogy egy csomó dologban egyetértünk. Aztán este ez a lány megnyerte a versenyt, amit együtt megünnepeltünk. Aztán tavasszal elkezdtünk kiadót keresni, és arra gondoltunk, hogy mi lenne, ha náluk jelenne meg a lemezünk. És tök jó ajánlatot adtak üzletileg.
De ezt egyébként említetted, hogy ínycsiklandozó árajánlatot adtak.
Nem is az, hogy ínycsiklandozó, mert az azért túlzás, de nagyon-nagyon korrekt. Az a baj ma már, hogy tényleg szinte senki nem vesz már cd-t, sehol Európában. Anglia valami miatt kakukktojás, de máshol nem nagyon vesznek. Emiatt érthető, hogy a kiadók nagyon nem akarnak ebbe pénzt rakni. Most nem akarok ilyen őskövületnek tűnni, hogy a letöltés milyen csúnya dolog, ennek ellenére, ha előállítasz egy albumot, az pénzbe kerül, és persze, hogy a hangmérnök is pénzt szeretne kapni. Úgyhogy nagyon korrektek voltak, és ezért szerződtünk hozzájuk. Arról nem is beszélve, hogy én tényleg szeretnék mindenhol játszani, és a Baltikumban eddig nem voltunk jelen, így meg már ott is ismernek minket.
És az hogy lehet, hogy eddig megjelent három lemezetek mind másik kiadónál jött ki?
Ennek semmi különösebb oka nincs, számomra, és a zenekar számára nagyon fontos, hogy szeretnénk minél több emberhez eljutni, éppen ezért próbálunk mindig olyan kiadót keresni, amelyikről azt gondoljuk, hogy velük ez megvalósulhat, és egyetértenek az elképzeléseinkkel, segíteni akarnak minket. És néha van, hogy egy lemezig egyetértünk, aztán meg azt mondják, hogy mégse így kellene. Mi meg azt mondjuk, hogy nem, mi a saját elképzeléseink szerint akarjuk csinálni. Most is ugye volt a Reprint lemez, amire nagyon büszkék vagyunk, imádom, de most csinálni akartunk valami tök mást. A kiadónak pedig ez nem mindig tetszik, de mi akkor is ezt akarjuk, és akkor is megcsináljuk, ha nem náluk, akkor máshol.
Úgy gondolod, hogy az új lemez egy előrelépés a zenekar életében vagy a te életedben? Tehát ez fejlődés a számodra?
Annyiban igen, hogy mikor elkezdtem az Amber Smith-t 2000-ben, akkor majdhogynem ilyen szólóprodukciónak indult, voltak dalaim, amiket szerettem volna felvenni, és kerestem hozzá zenészeket. De úgy istenigazából mindig szerettem volna, ha egy zenekar jön ki az egészből, ahol van 4-5 akárhány srác, és mi egy ügyért dolgozunk. 2004 óta vagyunk így négyen, és azt hiszem, hogy már nagyon jól összeérettünk, nem csak élőben, hanem emberileg is. Az új lemezen Oszkár, a basszusgitárosunk három számot is írt, és én pedig úgy voltam vele, hogy ha ez jó, és beleillik az Amber Smith zenéjébe, akkor miért ne. Ez mindenképpen előrelépés. Sokszor szoktam kritizálni magyar zenekarokat, hogy kicsit kényelmesek, elérnek valamit, és aztán azt mondják, hogy jó, az emberek ezt szeretik, csináljunk ilyen lemezeket. Lehet, hogy nem ezt gondolják, de nekem valahogy ez hallatszik a lemezeken. És azt gondoltam, hogy nálunk ez ne így legyen, volt a Reprint, volt a Hello Sun, és akkor most csináljunk valami ilyesmit, mert számomra ez borzasztó unalmas lenne. Miért vegyem fel ugyanazt a lemezt mégegyszer más számcímekkel? Az élet mindig megy előre, és mindig ki kell próbálni valami mást, valami újat. És ez szerintem tök jól sikerült most ezzel a lemezzel.
Hogy tudod összeegyeztetni azt, hogy Dortmundban élsz, de az Amberrel többnyire Magyarországon játszotok?
Most egyébként két hete költöztem vissza Budapestre, egy évre biztosan. De az utóbbi másfél évben valóban Dortmundban laktam, de vannak fapados járatok Dortmund és Budapest között, amikre ha időben helyet foglal az ember, nem is olyan drága, és egy óra tíz perc az út, ez igazából semmi. Jártam haza próbákra, lemezfelvételre, koncertekre, úgyhogy szerencsére ezt meg lehetett oldani.
Mi a véleményed a mai mainstream magyar zenei piacról és az undergroundról? Hogy gondolod, összemosódik most már ez a Petőfi és a magyar MTV megjelenésével és a normálisabb zenei produkciók is teret kapnak, vagy még mindig ez a Magyarországon popzenének nevezett, általában nem hangszerekkel játszott és előállított zene a jövő szerinted?
Egyelőre a mainstream még messze áll ettől, mert az továbbra is mainstream, és sok igénytelenül előállított hülyeség van. De ahogy mondod, most már van MTV meg Petőfi, és én nagyon támogatom ezeket. Nem azért, hogy indie-t játsszanak, vagy Amber Smith-t játsszanak, és ezt komolyan mondom, hanem az a lényeg, hogy egy csomó olyan zenét kezdtek el játszani, amire eddig azt hitték az emberek, hogy underground, amikre ilyen kis helyeken bedrogozva őrjöngenek, és már unták a Juventust, meg a többi ilyen kereskedelmi rádiót, és most rájöttek, hogy ez is ugyanolyan popzene. És most őszinte leszek, ez rám is vonatkozik. Nekem is vannak olyan zenék, amikkel szemben eleinte előítéletes voltam, de aztán rájövök, hogy ez egy jó dal. Vannak ilyen előadók, akiket én is így felfedezek. Úgyhogy én nagyon-nagyon támogatom, mert tényleg kitágítja az emberek látókörét.
Azt már tudjuk, hogy az Amber Smith Európában szerencsére egyre ismeretebb lesz, de mit gondolsz például az amerikai színtérről? Van-e esélye ott egy olyan magyar zenekarnak, mint mondjuk az Amber Smith vagy a The Trousers, befogadnák-e szerinted?
Szerintem nem. Nem tudom, én soha nem voltam még Amerikában, annyira nem is vágyom oda egyébként. Azt gondolom, hogy általában Amerikában még olyan brit zenekarok, mint pl. a Coldplay, akik Angliában stadionokat töltenek meg, ők is nagyon nehezen tudnak áttörni. Amerika egy teljesen más világ, teljesen más igényekkel és ízléssel. De ez nem is baj, mert Amerika és Európa között mindig megvolt ez a kulturális ellentét, és úgy gondolom, hogy egy magyar zenekarnak elsősorban Európára kell koncentrálni, ott van esélye.
Mit tartasz a nagy etalonnak? Hogy Angliába eljusson az Amber Smith, vagy megelégedsz Németországgal, vagy csináltok egy teljesen kontinentális turnét, mint mondjuk a Heaven Street Seven, és azt mondod, hogy ez így tök jó, és egy európai szintű zenekar lettetek, akiket mindenki megismert és így befutottatok?
Angliában borzasztó nehéz, rengeteg zenekar van, és jobbnál jobbak, szóval nagyon nehéz. Én nagyon szeretek zenélni, nekem ez az életem, és tényleg mindenhova szeretnék eljutni, én elmennék Észak-Koreába is, vagy Iránba, mert minél több emberhez eljutok, annál jobb. A popzene pedig az egyik legerősebb médium, és azt gondolom, hogy az ilyen populáris formájú zenék az emberek számára nagyon fontosak. Vannak élethelyzetek, mikor egy dal nagyon megfog, és nagyon hozzád szól, és ez nekem mindig meg volt, és ezért nagyon hálás vagyok a zenészeknek, akik írták. És én ezért kezdtem el zenélni, mert ezt szerettem volna nyújtani másoknak. ÉS ez nekem nagyon nagy elismerés, ha valakitől ilyen visszajelzéseket kapok, és hogy ez Svédországban van vagy Chilében az tökmindegy.
Magyarországon szeretsz jobban koncertezni, vagy külföldön? A magyar rajongókat szereted, vagy esetleg kicsit fásultnak tartod őket? Miben más külföld?
Nem, egyébként tök más. Minden országban más közönség van, így nem tudom megmondani. Külföldön, ha olyan helyeken játszunk, ahol addig még nem, akkor tök jó érzés, ha azt látod, hogy megnyerted az embereket. De nagyon szeretek Magyarországon játszani, az utóbbi pár évben rengetegen elkezdtek koncertekre járni, meg itt már ismerik a dalokat és akkor énekelnek velünk a koncerteken.
Szegedhez hogy kapcsolódtok? Nektek valahol egy bázis az életetekben.
Egyrészt a basszusgitárosunk, Oszkár, ő szegedi, de tavaly ő is Budapestre költözött. Ez egy elkerülhetetlen dolog, én se örülök annak egyébként, hogy budapesti vagyok, hogy ennyire fővárosközpontú Magyarország, nagyon szeretem egyébként Szegedet. És valószínűleg ősszel jövünk vissza egyébként.
És akkor most néhány szó az Amber Smith új lemezéről, az Introspective-ről. A tavalyi év magyar zenei megjelenések szempontjából elég szegény volt, egyedül Žagar és a 30Y lemezét lehet megemlíteni, az idei viszont annál jobb lesz, hiszen most jelent meg az Amber Smith új albuma, amit hamarosan más magyar indie zenekarok lemezei is követni fognak. De róluk majd máskor. Az Amber Smith jelenleg az ország egyetlen zenekara, amelyik nemzetközi szinten is igazán színvonalas. Nekik sikerült az, ami a Moog-nak nem annyira, vagyis egy angol nyelvű, rádióbarát, de mégis művészi, sötétebb hangulatú, mély mondanivalóval rendelkező lemez, és immáron harmadjára. Az első magyar nyelvű lemezről én személy szerint nem sok jót tudok mondani, szerencsére hamar rájöttek, hogy az angol nyelv és a kicsit sötétebb szövegek jobban állnak nekik. Az ezt követő My Little Servant, majd a Reprint az eddigi legszínvonalasabb magyar indie lemezek, és az Introspective csak jobb lett. Az előző lemezhez képest nagyobb szerepet kapott az elektronika, végig érződik rajta a 80-as évek new wave hangulata, és olyan nevek jutnak eszünkbe miközben hallgatjuk, mint a Joy Division, a New Order, Gary Numan vagy David Bowie. Bowie-ra emlékeztető pillanat különösen sok van a lemezen. Az Introspective nagyon jól sikerült bevezetés, a legjobb szám azonban egyértelműen a Treading Waters, majd a lemez végére jobb zárást nem is írhattak volna, mint a My Final Plea, itt is lehetne neveket mondani, akikre emlékeztetnek a számok, de ne mondjunk, legyen elég annyi, hogy ezek a dalok akár a brit listák elején is megállnák a helyüket, igazán eredeti szövegek, tökéletes hangszerelés. Hogy valami negatívumot is említsek, nekem kissé jobban tetszett a Reprint gitárfüggönyös, kevésbé szintis hangulata, és a Hello Sun-t azért most nem tudták felülmúlni.
9
