A SZIN utolsó napja azt is jelenti, hogy tényleg véget ért a nyár, idén most fesztiválozhattunk utoljára. A mai napon érdemes volt a nagyszínpad közelében maradni, amit az eddigi napokról nem lehetett elmondani. Fél hatkor már kezdett is a Kaukázus, akik határozottan jobb koncertet adtak, mint a Szigeten, és élőben a dalok is élvezhetőbbek voltak, mint lemezről. A Miénk itt a tér újraértelmezése pedig az utóbbi idők egyik legjobb magyar feldolgozása, csak így tovább, ezek a dalok nagyon szépen szóltak. A Szalaiéva is volt, bár nekem nem hiányzott volna, ha nem adják le, a közönség viszont már nem bírt magával, és állandóan ezt kiabálták, aztán ki is élték magukat, mikor meghallották kedvenc (és talán egyetlen ismert) számuk első hangjait. A Szeplős váll így nem volt az igazi, de összességében a Kaukázus sokkal jobb koncertet adott, mint amire számítottam. A nagyszínpad előtti tér utolsó napra már igazi homoksivataggá változott át, bár ez a SZIN egész területéről elmondható, így az előtte lemosott fekete cipőm ismét szép szürke lett pár perc alatt. Hamarosan kezdődött a 30Y koncertje, így nem volt érdemes messzire menni. Tőlük se vártam sokat, és utóbbi időkben sorra csalódást okoztak a koncertjeik, a Kaukázusos kellemes meglepetés után azonban bármi megtörténhet. Nemsokára ott álltak a színpadon Beck Zoliék, akik szokatlanul barátságosak és szórakoztatóak voltak, rég nem játszott dalokat is hallhattunk újra a nagy slágereket kötelezően tartalmazó tracklist mellett, valamint egy-két új dalt, melyek majd az októberben megjelenő új lemezükön lesznek rajta. Számomra persze most is az Ül és vár volt a koncert csúcspontja, de mivel nem vagyok egy nagy 30Y rajongó, és ez a kedvenc számom tőlük, ez talán nem olyan meglepő. Nem vagyok egy nagy rajongó, ez a koncert viszont jó volt, tőlük a legjobb előadás amit eddig láttam. A Kispál és a Borz előtt még gyorsan körbenéztünk, a JATE sátorból a Vad Fruttik énekelte éppen a Sárga zsigulit, de mi inkább Lovasiékat választottuk. A Kispállal hasonlóan vagyok, mint a 30Y-nal, koncerten szívesen végighallgatom, főleg ha szórakoztatóak, de a zenéjükkel nem tudok annyira azonosulni, hogy otthon hallgassam őket. Bár Magyarország legnépszerűbb alternatív zenekaráról van szó, eddig csak egyszer láttam őket élőben, egy mezőtúri fesztiválon, ahol éppen nagyon nem voltak formában, ráadásul a hangosítás is borzalmas volt, a második sorból nem lehetett érteni a szöveget. Szerencsére most nem ez volt a helyzet, jó volt Lovasi is és a többiek is, és talán egyik SZIN koncerten sem álltak ennyien a nagyszínpad előtt, mint most. Ezután még be volt tervezve egy Péterfy Bori koncert, el is indultunk a Red Lounge felé, ahol azonban már ki volt téve a megtelt tábla, és büféknél állt a sor vége, szóval erre már esélyünk sem volt. Belenéztünk még a Mattafix koncertjébe, de engem nem sikerült meggyőzniük. Összegzésként elmondható, hogy az idei SZIN-en a magyar előadók mindenképpen verték a külföldieket. Jó fesztivált lehetne ebből csinálni, csak kicsit több külföldi fellépő kellene, és ismertebb nevek a mostani brit és amerikai színtérről, mert ugyanennyi pénzből sokkal érdekesebb zenekarokat is el lehetett volna hívni. A Szigeten már elindult valami, és reméljük, hogy előbb-utóbb a SZIN-en is látni fogjuk ezeket a változásokat. És ami még nagy baj, és szintén változnia kéne, a SZIN-en alig hallani nem magyar szót, márpedig a Sziget kozmopolita, nyugat-európai hangulata legnagyobb részben az odalátogató rengeteg külföldinek köszönhető. Valljuk be, a magyarok nem tudnak bulizni, depressziósak, halkan beszélnek, zárkózottak, máshol tíz éve is elavultnak számító divatokat követnek. Márpedig ha fel akarjuk venni a versenyt a többiekkel, akkor muszáj lesz változtatni dolgokon, és ezeknek sokkal nagyobb változásoknak kell lenniük, mint az újrahasznosítható pohár és tányér, bár ezek is nagyon fontos dolgok, és határozottan érezhető a fejlődés, az európai életforma közeledése. Remélhetőleg jövőre kicsit érdekesebb külföldi felhozatal vár majd minket Szegeden a Tisza partján, az új magyar zenekarokkal azonban most sem volt semmi probléma, jó érzés, hogy ilyen zenei szcénánk van, büszkék lehetünk rá, végre valamire büszkék lehetünk.
Most akkor ez a második vagy a harmadik nap? Kisebb időzavart okoztak a SZIN szervezői, mikor az első napot nulladik napnak, a nulladik napot pedig minusz egyediknek nevezték el, számomra teljesen érthetetlen okból. A kilencre kiírt Quimby koncertre siettem, mire kiderült, hogy helyet cseréltek az eredetileg utána következő Within Temptation-nel, és ez igencsak felhúzott. A bejáratnál ekkor már ott állt a sorban gótország lakosságának számottevő része, akiknek legnagyobb problémája az volt, hogy a fémdetektoros beléptetőnél le kellett venniük a szöges öveiket és láncaikat. A nagyszínpadot most messziről elkerülöm, mit lehet tenni, szétnézek, milyen programokat tartogat ez az este, hátha lesz valami nekem való is. Az Auróra a kiszárított Fészek Klub medencében nem nyújtott semmit, amiért ne mentem volna tovább. A Blues Brothers kétségkívül színvonalasabb volt, mint a Roy és Ádám előző nap, de ez sem ragasztott oda a Borsodi Malátabár harminc férőhelyes helyszínére. Elmentem a Pepsi színpadig, ahol perceken belül kezdődött a Russkaja koncertje, amiből láttam is néhány percet, és eddig ez volt a legjobb, ahogy a reakciókat olvastam, a közönség is elégedett volt velük, volt ugrálás, túlzásba vitt ugrálás, kordonszaggatás, de ezt már szerencsére nem élőben tapasztaltam meg. Benéztem a Jate Klub sátorba, ahol a Besh o droM játszott. Ez a fajta zene engem nagyon nem tud lázba hozni, de azt elismerem, hogy nagyon jól játszanak, és fényévekkel jobb és színvonalasabb zenét csinálnak, mint a hasonló stílusú, ugyanebben az időpontban a Red Lounge-ban koncertező Balkan Fanatik népi popja. Végül elmentem a Nagyszínpad mellett, ahol már javában folyt a Within Temptation rockoperettje, mert ez már nem is opera, hanem operett! De itt Kelet-Európában mindig is nagy igény volt az operettre, ahogy a giccses goth-metálra is. Ezután igazi felüdülés a nap végén egy Quimby és egy Neo koncert, bár én még mindig tartom a véleményem, hogy a Quimby nem tud érvényesülni egy ekkora színpadon, ilyen vegyes közönség előtt.
A szegedi fesztivál második napján sajnos lemaradtunk a Hangmás délutáni koncertjéről, helyette megkérdeztük az IndieGO-ban az Amber Smith két tagját, Poniklo Imrét és Kőváry Zoltánt pár dologról. Ha valaki lemaradt az adásról, akkor hamarosan vissza tudja majd hallgatni, ahogy a többit is. Gyors hazaugrás és átöltözés után mi is mentünk ki a Partfürdőre, ahol már keződött is az Amber Smith koncertje. A Hello Sun-ról még sikeresen le is maradtunk, de mint ez koncert közben kiderült, nem mi voltunk az egyetlenek, többen is ordították, hogy 'Hello Sun', mire a zenekar közölte, hogy már játszották az elején. A helyszín a SZIN többi színpadjához képest jónak mondható, egyetlen baj a Red Lounge-al, hogy 18 alatt ugye tilos belépni, ahogy ezt már írtuk. Szerencsére tőlünk nem kértek személyit, a közönségen azonban nagyon meglátszott a szelektálás, nem igazán a rajongók voltak ott, sokan csak véletlen tévedtek oda. A zenekar ennek ellenére mindent megtett, és nagyon jó koncertet adtak, hiba nélkül, ahogy ezt már tőlük megszokhattuk. Fényképet is sikerült csinálni, annak ellenére, hogy ezt valamilyen okból kifolyólag megtiltotta a kedves rendezőség, mert még a végén rajta lesz egy dohányreklám a képeken, de a biztonságiak fel is világosítottak minket, hogy ezt nem kéne, azóta már ezt is tudjuk. Minden nap okosabb lesz az ember valamivel. Ponikloék még egy magyar számot is eljátszottak, amit élőben soha nem hallottam még, érdekes volt, de azért az angol nyelv jobban áll nekik. A tracklist is teljesen jó volt, szóval a koncertre meg lehet adni a maximális pontot, egyedül a hangulattal voltak gondok a közönség részéről, de ez már a rossz szervezés, és a nem oda illő emberek tömege miatt volt. A tizenegykor kezdődő Morcheeba koncertje már sokkal kevésbé villanyozott fel minket, pedig n'Cho-ról igazán el lehet mondani, hogy rajongója volt a régi Morcheebának, rólam kevésbé, de azt elismerem, hogy Skye-val egy jó zenekar volt. A mostani felállásban már annál kevésbé, a zenéből mintha eltűnt volna az élet, a számok már nem úgy hangzanak mint régen, és már magával a zenekar nevével kapcsolatban is felmerül a kérdés, hogy meddig nevezhető valami ugyanannak a zenekarnak? Mert egy énekescsere szerintem annyira felforgat egy bandát, hogy onnantól már nem mondhatjuk, hogy ugyanarról a zenekarról van szó. Nem láttuk végig a Morcheeba koncertjét, tehát erről véleményt sem tudok mondani, biztos lesznek, akik megteszik, és valószínűleg sokan másképpen vélekednek erről a mostani Morcheebáról, én meg inkább Skye szólólemeze mellett teszem le a voksom.
A Sziget után pár nappal ismét mehetünk fesztiválozni, méghozzá Szegedre. Már tegnap este kinéztem, és helyszíni szemlét tartottam, mivel még soha nem voltam SZIN-en, és első látásra nagyon hangulatos helyen van, hasonló, mint a Sziget, mert ott a folyópart, szép fás helyszín, ugyanúgy megvan az éjszakai gyaloglás át a hídon. Ma már a zene miatt is érdemes volt lemenni, koncertezett például a svéd Backyard Babies, de én inkább az EZ Basic koncertjét választottam, már csak azért is, mert egyik kedvenc magyar zenekarom, de még soha nem volt szerencsém hozzájuk élőben. Sajnos a koncert elején még nem volt nehéz megszámolni, hogy hányan álltunk a nézőtéren, de aztán jöttek még páran, bár nagyon érezhető volt a délutáni időpont, és a Pepsi színpad viszonylag nagy távolsága a többi helyszíntől. A zenekar ennek ellenére nagyon jó koncertet adott, hallhattuk a Nice1-t, az L6-ot, vagy az Architect-et, valamint pár dalt a következő lemezről. Egyetlen baj volt vele, hogy rövid volt, de a szegedi zenekar nagyon jól használta ki ezt az időt, és a helyi közönség előtt is bizonyíthatott, amit meg is tett. Utánuk hamarosan következett a Heaven Street Seven, akiknek már jópár koncertjén voltam, és soha nem okoztak csalódást, szerencsére most sem. Szokásos tracklist, valamint örömmel fogadtam, hogy angol nyelvű dallal kezdtek, mivel ezeket ritkán szokták már játszani. A közönség természetesen a magyar nyelvűeket jobban értékelte, leginkább a Mártát, vagy éppen a Dél-Amerikát, bár sokak bánatára a Crazy Srác elmaradt. A koncert azonban teljesen jó volt, szórakoztató is, a közönség soraiban egy-két ember még túlzásba is vitte a 'szórakozást', mert lökdösődni és cigivel a kézben nyolc fele hadonászni annyira nem sorolható a szórakozás kategóriájába. De ezt csak azért írtom, hogy legyen negatívum is a koncerttel kapcsolatban. Az indie cindy-k igazán ezután kezdtek gyűlni a Pepsi színpad előtt, következett ugyanis a The Moog. Bárcsak egyszer megismernék az EZ Basic-et vagy a Hangmást is. Tonyo után sikoltozó részeg tinikből most is volt bőven, nem tudom mi lett volna a zenekarral, ha a Red Lounge-ban kell koncerteznie, ahova 18 év alatt tilos belépni. Mondjuk ez is érdekes, mert vagy ne engedjék be a fesztiválra 18 alatt, vagy ha már beengedik, akkor mehessen mindenhova, de azért megtiltani, mert egy dohánycég szponzorálja a színpadot, elég nevetséges, és méginkább szánalmas. A Moog-ról még annyit, hogy remélhetőleg a következő lemez már indie-sebb lesz, és az énekstílus egy kicsit megváltozik, amire van egy-két biztató jel, és jó lenne, ha írnának egy kicsivel komolyabbb lemezt. Ez volt a Pepsi színpad programja mára, a Nagyszínpadon még lehetett menni Tankcsapda koncertre, de ezt kihagytam. A holnapi programmal kapcsolatban mindenképp érdemes megemlíteni a Hangmás és az Amber Smith koncertjét, sajnos előbbin nem tudunk részt venni, kilencre azonban ott leszünk a Red Lounge-ban.
