A rajzfilmekben az egyes nemzeteknek van valamilyen
jellemző ábrázolásmódja. Kiragadnak pár karakteres részletet az adott országra jellemző divatból: ha egy nő bagettet eszik csíkos felsőben és piros szoknyában, akkor tudjuk, hogy a helyszín Franciaország. Ezek ugyan eléggé lesarkítják a különböző kultúrákat, mégis egy jó alapot nyújtanak ahhoz, hogy betekintést nyerjünk a világ különböző részeinek öltözködési szokásaiba.
Az őszi divat eszményképe: fiatal nő sétál egy nagyvárosi utcán. Elegáns, esetleg hippis ruháját félig takarja kigombolt kabátja. A csuklóvillantós szabásnak köszönhetően hangsúlyosabb lesz a kis (lap)táska, amit kezében visz. Harisnyát vagy magas zoknit hord klumpája, esetleg bőrszandálja fölé. Ha a hölgy mégis nadrágban lenne (ami persze magasderekú), akkor a különféle magassarkú cipők vagy a mokaszin az elengedhetetlen viselet. Ez mennyire életszerű a mindennapokban?
Az új divatrovat lényege nem a különböző ruhák ízléses tálalása tálcán. Senkire nem szeretném ráerőltetni saját véleményemet. Az IndieClub eddig is hírekkel és sajátos szellemiségével próbálta megfogni olvasóit. Így a "Divat" címszó alatt futó cikkek inkább átfogó világnézeti fejtegetéseket tartalmaznak, amolyan továbbképzés haladóknak. Mert szép ruhákat bárki össze tud válogatni.
Nemcsak az öltözködés alakult át az idők folyamán, hanem a ruhák beszerzésének folyamata is. Ma már mást jelent egy saját készítésű ruha, mint akár száz évvel ezelőtt. Ahogy az a törikönyvekből is kiderül, a kezdetek kezdetén még minden ruha saját készítésű volt, később elkezdett a társadalom tagolódni, ekkor váltak szét a különböző munkafolyamatok. Aztán boltok jelentek meg, később ezek plázákká növekedtek... De ez már történelem.
Már régóta érik a divat rovat elindításának gondolata bennünk, de nem mertem belevágni, mert ez a téma még a zenénél is kényesebb. A zenéről is nehéz úgy írni, hogy be tudja tartani az ember a három lépés távolságot, ne vigye bele túlzottan a saját érzéseit. A legtöbb divatrovat elmegy a két végletbe: vagy meg akarja mondani, hogy mit kell viselni, vagy valami homályos utalást ad, amiből a kíváncsi olvasó semmi konkrétumot nem tud kihámozni.
Habár mindig is érdekelt ez a műfaj, nem mertem belevágni, pont ezek miatt a nehézségek miatt. Legalább annyi öltözködési stílus van, mint zenei. Mindenkihez a sajátja áll a legközelebb, ami természetes, de pont ezért kell sokféle szempontból megközelíteni egy-egy témát.
Mostanában nálunk is nagy népszerűségnek örvendenek a különböző street fashion rovatok. Lényegük röviden az, hogy jól öltözött embereket lefényképeznek az utcán, aztán felteszik egy oldalra, ahol mindenki leírhatja véleményét az adott kollekcióról. Magyarországon jelenleg még szinte lehetetlen rendeltetésszerűen működő street fashion rovatra bukkanni, és ennek nem csak az a tény az oka, hogy a többi európai nagyvároshoz képest a budapesti öltözködés meglehetősen elmaradott. Leginkább az nehezíti meg ezen oldalak működését, hogy a kommenteket írók sokkal inkább a képeken szereplő fiúk és lányok kinézetével foglalkoznak, mint a rajtuk lévő ruhadarabokkal.
Egy olasz származású amerikai hölgyről van szó, aki állandóan a tűz közelében élte az életét, de a nagy áttörést a szólóalbuma jelentette.
Az első album azonnal hatalmas, de nem osztatlan sikert aratott. A provokatív öltözködés, a szókimondás, a feminista, erőteljes karakter és a rikítóan szőke haj legalább annyiszor váltott ki ellenszenvet az emberekben, mint ahányszor szimpátiát.
Sokan szurkoltak ellene, remélték, hogy a következő albumára már a kutya se lesz kíváncsi, hiszen a könnyen jött siker után nehéz fenntartani a közönség epekedő érdeklődését.
De a hölgy nem állt le: a ruhák egyre merészebbek lettek, a koncerteken látványos showelemeket alkalmazott és mindig sikerült vennie az akadályokat. Ő jelképezte az önálló tudatos nőt, aki tudja, hogy mit akar, és ezt nem fél kimondani. Húha.
Külsejével divatot teremtett. A férfiak egy része imádta a merészségét, a lányok olyan vadak akartak lenni, mint ő, a meleg kultúra fontos része lett. Popdalait egy világ ismeri.
