A Párizs, szeretlek című szkeccsfilm az egyik legjobb olyan produkció, melynek egy város áll a középpontjában. Legnagyobb előnye az volt, hogy annak is át tudta adni a fények városának hangulatát, a tipikus francia, vagyis inkább párizsi életérzést, aki még soha nem járt ott. Nemrég egy ismerősöm ajánlotta figyelmembe a New York-ban játszódó folytatást, ami rögtön felkeltette az érdeklődésemet. Sajnos magyar moziban nem találkoztam vele, de végül mégiscsak sikerült megszerezni a New York, I Love You című filmet. Nagyon örültem neki, mert mégiscsak egyik kedvenc városomról van szó, de lássuk, milyen lett maga a film.
New York talán az egyetlen olyan város, amit az is ismer, aki soha nem járt ott. A város szimbólumai a rengeteg film és sorozat után mindenkinek ott vannak a fejében, és talán egyetlen város sem épül annyira saját kliséire, mint New York. Woody Allan filmjeiből már mindenki megismerhette a világ fővárosának jellegzetességeit, kíváncsi voltam tehát, hogy mi újat tud mutatni egy New York-ról szóló szkeccsfilm. Rögtön az elején tisztázzunk valamit. Aki a Paris, je t'aime-hez hasonló, a város kerületei szerint felépülő szkeccsfilmet vár, az nagyot fog csalódni. Itt nem lehet kiválasztani a kedvenc részünket a filmből, és sajnos a várost is kevésbé ismerjük meg. A történetek sokkal inkább összekapcsolódnak, mint francia elődjénél, mégis valahogy befejezetlenek maradnak.
Aki volt már New York-ban, az minden bizonnyal örömmel fogja viszontlátni annak olyan apró jellegzetességeit, mint a jelzőlámpák a gyalogosátkelőnél, a fémből készült útpadka, vagy a mókusok a Central Parkban. Aki azonban ez alapján akarja megismerni a várost, mely sosem alszik, az rossz úton jár. New York kihagyhatatlan elemei, mint az állandó zaj, a pörgés, a forgalom, a turisták az Empire State Building előtt, a Soho bevásárlóutcái kimaradnak. A film készítői túlságosan is ragaszkodnak az európai koncepcióhoz, és emiatt sajnos nem annyira jön át az Amerika-életérzés. A New York, I Love You túl európai lett. A városrészek tekintetében sincs egyensúly, a történet nagy része Manhattanban játszódik, ezenkívül feltűnik még a város látképe Brooklynból, a haszid zsidók városrésze és az óceánpart Coney Island-en, de például jó lett volna látni egy-egy életképet Bronx raktárnegyedeiből, vagy egy álmos Staten Island-i kertvárosból is. A film tehát sokkal kevésbé átfogó, mint a párizsi változat, az egyes részekre viszont több időt szánnak, azokat részletesebben megismerjük. A Chinatown-ban játszódó fejezet, vagy a Coney Island-i nyugdíjasok például nagyon jól sikerült jelenetek, de a szálak nagy része nincs lezárva, ezért a nézőnek hiányérzete van.
A Paris, je t'aime egyik nagy érdeme az volt, hogy az egyes fejezetek meglepő befejezést kaptak, ilyenekkel viszont itt csak elvétve találkozunk. Legjobban talán a tolószékes lány története emlékeztet ezekre. A készítők itt nem a csattanókra, inkább a részletek kihangsúlyozására építettek, melyek egy olyan néző számára, aki személyesen is ismeri New York-ot, sok emléket felidéznek és nagy hatással vannak, kívülállók számára viszont nem biztos, hogy értelmezhetőek.
Az egyes fejezeteket talán jobban lezárhatták volna az alkotók, a városra jellemző állandó pörgést, életet pedig hatásosabban is vissza lehetett volna adni. Hiányosságai ellenére a New York, I Love You jó alapvetően jó film, és végig élvezhető, mindig találunk benne valami újat, egy pillanatra sem laposodik el, viszont sokkal jobban fogod élvezni, ha már jártál New York-ban.
| Megosztás | Tweet | 
Delicious |
)
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
